Az állítása szerint pusztán a hallhatóság kedvéért emelt hangon beszélő Illés Zoltán vidékfejlesztési államtitkár a héten a vita egy pontján odáig jutott a parlamentben, hogy előbb lényegében lehülyézte az egyik jobbikos képviselőt, majd a volt LMP-s Szilágyi honatya jogszabályminőséget firtató kérdésére őszinteségi rohama támadt. Erre senki nem számított. Szavaiból az derült ki, hogy az év elején érvénybe lépett hulladékgazdálkodási törvényt azért kell máris módosítani, mert a tárcánál mindössze két, szakmáját értő kodifikátor dolgozik. A nehéz gazdasági helyzetben nem tudnak több jó szakembert megfizetni.

Az átlagembernek fogalma sincs arról, mi az a kodifikáció. Csak a következményeivel találkozik, amikor képtelenek normálisan elintézni az ügyeit, mert egymásnak ellentmondó jogszabályokat kellene alkalmazni. Vagy akkor, amikor legalább a törvények szintjén minden tiszta, mert a kodifikátor jól végezte a dolgát. Szakma ez, mégpedig kemény. Ha egy állattartó telep trágyakezelésének engedélyezése a folyamatosan változó rendelkezések miatt két és fél éve húzódik például – az valószínűleg kodifikációs probléma.

A minisztérium szó csaknem pontos magyar fordítása: szolgálat. Egyrészt az országot választott kormánya révén irányító politika elvárásai, másrészt a jogszabályok és a törvényesség tekintetében. Az ilyesmihez felkészült szakmai bázis kell, aminek Illés államtitkár szerint híján van a kormányzat.

Illés tárcájától a tisztviselői kar meghatározó részének (osztályvezető, főosztályvezető, főtanácsos) bő háromnegyedét a kormányváltás óta kirúgták, köztük olyanokat is, akik másfél, két évtizede dolgoztak az apparátusban. Nagy részük jól tudta, hogy területére milyen jogszabályok vonatkoznak, így akkora szarvashibák nem kerültek törvényszövegbe, mint amelyek mostanság szinte napról napra előfordulnak. Jöttek új tisztviselők, többnyire erős politikai háttérrel. És most Illés emelt hangon mentegeti magát, hogy igazából csak két kodifikátora van, a többi – gondoljuk mi tovább – minisztériumi irodatöltelék, nem egyéb. Ilyenkor rögtön adódik a kérdés: miért vehetik fel holnap is a fizetésüket? Vagy ha tényleg ennyire magára maradottan, ilyen ellenséges környezetben kell dolgoznia, ugyan miért nem áll fel a bársonyszékből az államtitkár?

Illés szavai beismerésnek is beillenek. A sógor-koma alapon osztott hivatali állások, az észrevételeikkel kellemetlenkedő szakemberek eltávolítása visszaütött. A középszer – legyen szó akár állami földbérletről, akár puszta telephely-engedélyezésről – félelemből még saját hatáskörében is döntésképtelen, a politika meg azt hiszi, az akaratát gondolkodás nélkül végrehajtó apparátus a célnak épp megfelel. Egymásra találtak.