Diktatúra vagy erős állam?
1. Egyszemélyi hatalomkoncentráció
Egyetlen személy szinte korlátlan hatalma alatt működik a Fidesz és a magyar állam. Orbán Viktor személyes döntései alapján választották ki a legfőbb közjogi méltóságokat, az amúgy kormánytól független állami szervek vezetőit, a Fidesz országgyűlési képviselőit és polgármestereit! Az államhatalomban mindenki tőle nyerte el a bizalmat és az állami státuszt, ennek megfelelő, folyamatosan ébren tartott függőségben vezeti a rábízott állami szervezetet. Orbán ugyanolyan autokráciát épített ki a kormányzati hatalomban, amilyet a Fideszen belül pártelnökként. Hívei és szimpatizánsai ezt „erős vezetésnek” tekintik, szerintem ez több annál! Amikor nincsen valódi hatalmi ellensúly, fék, korlát és kontroll sem párton, sem politikán, sem államon belül, akkor már nem a vezetés erőskezűségéről van szó, hanem diktatúráról.
2. A pártpolitika közvetlen befolyása a közhatalmi tevékenységre
Az állam működésének oly mértékű összefonódása valósult meg a Fidesz politikusaival, s e politikusok barátaival, rokonaival, érdekeltjeivel, amely az egyedi ügyekben gyakorolt közhatalmi tevékenységeket (közigazgatás, rendészet, igazságszolgáltatás) a pártpolitikai függetlenség látszatától is megfosztja. Márpedig ha az állami vezető, kormánytisztviselő vagy akár csak a közalkalmazott nem a pártállásától, főnöke pártállásától vagy bármiféle politikai befolyástól és szemponttól függetlenül, kizárólag az alkalmazandó jogszabályok és szakmai szempontok alapján hozza meg a hivatali döntéseit, akkor a jogállamnak vége van, s kezdődik valami más: a politikai alapú diktatúra.
3. A központosított államon kívüli minden más autonómia korlátozása, gyengítése és közvetlen politikai befolyás alá vonása
A diktatúra még saját törvényeit sem tartja be, ha közvetlen és napi politikai érdekei úgy kívánják! Az alaptörvény C) cikke szerint például „A magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik”. „Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom kizárólagos birtoklására.” Az elmúlt három évet a szisztematikus autonómiacsökkenések és állami irányítás alá helyezés jellemezték. (Önkormányzatok, Alkotmánybíróság, közoktatás, felsőoktatás, egészségügy, szociális szolgáltatások, kultúra, civil szektor.) Az állam hatóköre bővül, az államtól független gazdasági-társadalmi autonómiáké csökken vagy megszűnik. Amikor a helyi vagy szakmai vagy civil közösségeknek már egyáltalán nincsen érdemi befolyásuk az őket érintő állami tevékenységekre, ez diktatúrát jelző jelenség.
4. Az állam mindent befolyásolna: közéletet, gazdaságot, kultúrát, sportot, nyilvánosságot, világnézetet és magánéletet; nincsenek korlátai terjeszkedésének.
Amikor az állam piaci szereplőként is ugyanúgy viselkedik, mint a politikai arénában, s csak az Orbánhoz és Fideszhez közel állók nyernek el koncessziót, közbeszerzési tendert és megbízásokat szakmai feladatok ellátására; valamint az állami közfeladatok megvalósításában csak a vállalkozók, szolgáltatók, médiumok „jobbjai” juthatnak az együttműködés lehetőségeihez – nos, akkor ugyanott tartunk a piac gazdaság állami eluralásában, mint a közigazgatás pártpolitikai befolyásolásában!
5. A politikai vazallusokkal hosszabb távra feltöltött állami hatalmi intézmények rövid időn belül el tudják lehetetleníteni egy esetleges ellenzéki választási győzelem új kormányát, s egészen a rendkívüli választások kiírásáig tudják obstruálni az ország normális vezetését. Ez tulajdonképpen a demokratikus választások eredményének zárójelbe tétele.
A demokráciákban a rendszeres időközönként megtartott választásokon a közhatalom forrását jelentő népnek tényleges lehetősége van politikát, vezetőket, kormányzásra felhatalmazott pártokat változtatni az állami hatalomban. Magyarországon csak formális lehetősége maradt az ellenzéknek a 2014. évi választások megnyerése útján a politikai hatalomba kerülésre, s ezzel az állami kormányzásra. A mai államjogi szabályozásba belekódolták az Orbán-hívőkkel átlag kilenc évre feltöltött, az új kormánytól független állami intézmények vezetőinek ellenállását, obstrukcióját. (Például a politikailag egyszínű Költségvetési Tanács megvétózza az új kormány első költségvetés-tervezetét, és az Alkotmánybíróság kétharmados Fidesz-jelölti többsége megakadályozza minden fontosabb törvény hatálybalépését. A mindezek következtében előálló rendkívüli szituációkban pedig Áder János köztársasági elnök nem habozik majd az Országgyűlés feloszlatása és új választások kiírása iránt intézkedni.
6. A jogalkotás mint a „politika szolgálóleánya”
Diktatúrákra jellemző, hogy a jogalkotást a politikai hatalomközvetítés szimpla eszközének tekintik, s nem tartják meg a jogalkotással összefüggő jogállami korlátokat és követelményeket. Példa erre az, amikor alaptörvényi és más jogszabályi keretekbe foglalnak erkölcsi, hittételi, ideológiai rendelkezéseket. (Ilyenkor az állam az őt éppen uraló politikai hatalom ideológiáját jeleníti meg közhatalmi eszközökkel, sértve az állampolgárok választási szabadságát ezen kérdésekben; és sértve az állam világnézeti, hitéleti semlegességének jogállami alapelvét.) Másik példa a konkrét személyekre és egyedi ügyekre vonatkozó jogalkotás. Harmadik példakör a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalma és a jog stabilitásának követelménye. Ez a két „jogalkotási korlát” sérült a magánnyugdíjpénztárak ügyében, a korkedvezményes nyugdíjszabályok megváltoztatásakor, a rokkantsági felülvizsgálatnál, az egyetemi felvételik módosításakor, az elképesztő méretű és mennyiségű „salátatörvénnyel”, a benyújtástól az elfogadásig 36 órás törvényalkotással, az egyéni képviselői indítványok útján a nyilvános bizottsági viták elkerülésével és a kormányzati előterjesztésekhez előírt hatástanulmányok, költségtervek mellőzésével.
7. Félelem a társadalomban
A diktatúra viszonyaiból következő kiszolgáltatottságok természetük szerint gerjesztik apolitikai, egzisztenciális, gazdasági félelmeket a társadalom minden szegmensében. Fél az alkalmazott a munkahelyén, fél a vállalkozó a versenypiacon, fél az ügyfél a hatóságtól, fél a tulajdonos (az államosítástól vagy újrafelosztástól), félnek a betétesek és a befektetők, félnek a földhasználók, munkanélküliek, hajléktalanok, rendőrök, tűzoltók, köztisztviselők, közalkalmazottak, játékgépesek, trafikosok, betegek, pedagógusok és középiskolások. Fél mindenki, akit egy kontrollálatlan állami akarat elérhet.
A címben feltett kérdésre válaszolva: én úgy látom, hogy a fenti hét okból ez maga a diktatúra. Még csak elnyomással a „mások” megsemmisítése helyett, de már feladva az állami végrehajtó hatalom politikai függetlenségét! Csak a politikai szükség és idő kérdése, hogy a diktatúra természetét kifejező önkény akár a legszélsőségesebb módon is megjelenhessen! Semmi sincs a Vezér lelkén kívül, ami megakadályozná.
A szerző jogász
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenn tartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
