Péntek reggel telefonon beszélgetek Ferenccel, méghozzá persze Őszödről, mi másról. Mióta Bálint bemártott egy Imrét, egy Katalint és még egy Ferencet is, azóta megint az őszödi beszéd a téma. Pedig reggel nyolc óra van, nekem kicsit korán az őszödözéshez.

A történet szálai állítólag ide, Debrecenbe vezetnek, erről beszélgetünk Ferenccel, aki persze nem az a Ferenc, akit Bálint bemártott, hanem az a Ferenc, aki miniszterelnök volt. Álmos a hangja, de beszélnie kell, neki most már élete végéig őszödöznie kell. Olyan krimibe került, amelyben ő a tettes és az áldozat egy személyben.

Én meg azon tűnődöm, miközben őszödözünk, hogy milyen szép kifejezés ez: „a történet szálai”. A krimikben Maigret felügyelő ilyen választékos. „Nézze, Monsieur Roulier, a történet szálai önhöz vezetnek, mondja Maigret, majd kortyol a vörösborból, s arra gondol, hogy hátszínt süt a felesége, időben haza kell érnie”. Szóval állítólag a debreceni városházáról koordinálták telefonon azokat a motorosokat, akik Ferencnek a CD-re másolt őszödi beszédét eljuttatták a sajtóhoz azon a bizonyos vasárnapon, 2006-ban.

Ezután hívom Lajost, a polgármestert, aki motoros is, hohó, ez hát nemcsak debreceni, de motoros szál is egyben! Mondom neki, hogy a szálak állítólag az ő városházájára vezetnek, mire Lajos azt válaszolja, hogy micsoda ökörség ez. Neki is álmos a hangja. Majd szóba hozza Eduardót, aki már meghalt, és akit Lajos szerint egy normális kiszivárogtató nem szervezett volna be az akcióba. Beszervezés, akció, kiszivárogtatás. Milyen izgalmas szavak, megint olyan, mint egy krimiben. Erre okoskodni kezdek, mondom Lajosnak, hogy Eduardóra csak a dezinformálás miatt lehetett szükség: arra kellett, hogy eltereljék vele a figyelmet az Igazi Szivárogtatóról, akit a motorosokkal együtt a debreceni városháza telefonjáról koordináltak. De ez ökörség, ismétli meg Lajos unottan, s hozzáteszi, hogy a városházán vasárnap nem is dolgozik senki. Értem, mondom, ami hülyén hangzik, mert Őszödöt senki sem érti, csak használja. Mondom Lajosnak, hogy az Imre, Katalin és Ferenc közül Imrére tippelek. Jut eszembe, kár, hogy az Igazi Szivárogtatóra nem lehet fogadást kötni, Angliában lehetne, ott mindenre lehet. Lajos azonban nem tippel, pedig érdekelne, hogy kire.

Ezután beszélek Gabriellával, a pszichiáterrel, kérdezi, hogy vagyok, mondom neki, hogy minden rendben, már dolgozom, reggel beőszödöztem a volt miniszterelnökkel, aztán dekonspiráltam a polgármesterrel. Erre furán néz, s kérdi, emeljünk-e az adagon. Nem szükséges, jól koordinált motoros vagyok, haha, de Gabriella nem érti, kérdezi, hogy mióta motorozom, mire a fejem rázom, nem motorozom, csak Őszöd miatt mondtam. De nem nevet. Persze, Őszödön senki sem nevet, egyedül tán csak Viktor, a kormányfő, akit szombat reggel pont Debrecenben látok. Hohó, lehet, hogy Imrével együtt ő koordinálta a motorosokat, méghozzá vasárnap, amikor senki sem dolgozott, majd rákente a dolgot Eduardóra?

Viktor eljött hát Debrecenbe, ahová a szálakat ő vezette el. A Nagytemplomban Gusztáv püspök a dzsungel fiáról, Maugliról beszél Viktornak, s közli vele, hogy ők „egy vérből valók”. Ezt nem értem, de Viktor igen, mert azt válaszolja, hogy ha már a dzsungel könyve, akkor stipi-stopi, abban „ő a farkas”, haha. Ezt sem értem, de lehet, hogy az Igazi Szivárogtató nagyon is érti, s amikor idáig ér az olvasásban, rémülten fölkiált: Úristen, nekem végem! „Ó, igen, bólint most Maigret, ez a leghelyesebb kifejezés, Monsieur Roulier.”