Az erő legyen ellenünk!
Százezrek tönkretételét százezrek megmentéseként eladni – tiszteletre méltó kommunikációs teljesítmény. Magyarország erőseinek tiszteletére méltó. Azokéra, kik összefognak. „Az erősek összefognak, a gyengék széthullanak” – mondta Orbán Viktor a minap a debreceni Nagytemplomban. „Mindenkit kihozunk, pontosabban kisegítünk a devizaadósságból” – mondta ugyanő februári évértékelőjében. A két állítás – a valósághoz való viszonyuktól függetlenül – összefügg.
Az összefogós mondat a dzsungel törvényeire utal elismerőleg, és azokat hozza összefüggésbe az erősek által épített új renddel. Stimmel. Az a mondat annál kevésbé igaz, minél inkább eltávolodunk a dzsungel törvényeitől. Ez az eltávolodás történelmi tendencia. A feudalizmus világában a társadalom túlnyomó részét alkotó jobbágyok és szolgák kívül éltek a közéleten, semmilyen összefogási lehetőséggel nem rendelkeztek, ellentétben az erősekkel, a főpapsággal, a főnemességgel, a karokkal és rendekkel. A vadkapitalizmus is attól volt olyan vad, hogy a tőkések kartellező, bérletörő összefogását nem gátolta, a gyengék szervezkedését, politikai jogait nem védte, kizsákmányolásukat nem korlátozta semmi.
Orbán vigyázó szemeit Keletre veti, ahol a gyengék védelme ma is gyenge. A jogoknak és a normáknak az a hatalmas tömege, ami az utóbbi két és fél évszázadban Nyugaton felhalmozódott, az emberi jogok egymást követő generációi mind a gyengéket védik a széthullástól a velük szemben összefogó erősekkel szemben. A jóléti társadalom, melyet Orbán nemrég a Euromoney-ban eltemetett, arról szól, hogy az állam igénybe veszi az erősek erejét a gyengék erősítése végett.
Az orbáni új rend valóban ennek az ellentéte. Az egykulcsos adótól a családi adókedvezményen keresztül a szociális rendszer és az iskolarendszer átalakításáig minden erről szól. A devizahitelesek ügyét is így intézik: az erősebbek közül soknak adnak sokat és gyorsan, a gyengébbek közül keveseknek keveset és lassan. Először többmilliós előnyhöz juttatták a legerősebb adósokat, akiknek volt miből végtörleszteni. Azután bevezették és most végtelenítik az árfolyamgátat, amit azok vehetnek igénybe, akik amúgy is tudják fizetni a törlesztőrészleteket. Mindez eddig több mint 100 milliárd adóforintunkba került, és messze még a vége. A bankokból kifacsart több százmilliárd sem a bankárok zsebéből, hanem a magyar gazdaság növekedési lehetőségeiből, a mi gyarapodási lehetőségeinkből hiányzik. Az utolsóként beindult, jó pár évre széthúzott akció, melynek keretében a bebukottak legfeljebb fele szabadulhat meg töredék áron a lakása tulajdonjogától, ha végre rákerül a sor, nagyságrenddel kisebb, pár tízmillárdos kiadást jelent az államnak is, a bankoknak is.
Miközben az államosított médiát évek óta a devizahitelesekről gondoskodó kormány imázsa uralja, a fizetésképtelen devizahitelesek száma már 115 ezerre nőtt. Arányuk húsz százalék fölött jár. Háromszor akkora, mint a kormányváltás idején volt. A kényszerértékesítésre kijelölt ingatlanok száma rohamosan nő. Mindennek három oka van. A forint a kormányváltás óta hatalmas mértékben meggyengült. A gazdaság lefagyott. A kormány a devizahitelesekre szánt temérdek pénzt a megmentendők helyett az arra rá nem szoruló erősebbekre, jelentős részben a kormánypárti elitre költötte.
Az erősek összefognak – a gyengék élete pedig széthullik.
