Ha ezt az egyszerű tételt nézzük: 2,7 < 3,0, azaz a kormány által vállalt idei államháztartási hiányt vetjük össze a brüsszeli prognózissal, akkor a kormányfőnek igaza van: felállhatunk a szamárpadból, az európai bizottság – barrosóstul, rehnestül, redingestül – a feje tetejére állhat, akkor sem dönthet másként.

Mert ha a matematikának még vannak érvényes szabályai, akkor Magyarországnak ki kell kerülnie a túlzottdeficit-eljárás alól – vitte helybe az üzenetet múlt szerdán Orbán Viktor. Azt is tőle tudjuk, hiába fintorog Brüsszel, még a jövő évi hiány is három százalék alatt marad. Azon egyszerű oknál fogva, hogy megígértük. S ha megígértük, betartjuk, kerül, amibe kerül. Tenyérjóslással, jövőbelátással pedig komoly magyar ember nem foglalkozik, azt meghagyjuk a brüsszeli bürokratáknak. Akiknek értelmi képességeit persze bőszen szapuljuk, nagyvonalúan szemet hunyva afelett, hogy a magyar gazdaságpolitika irányítását szűk három éven át olyan emberre bízták, aki még egyetlen számot sem tudott eltalálni.

Még kerekítve se. Szemrehányást tehát nem tehetnek egymásnak a felek. A nagy kérdés az, hogy kit győzött meg, milyen áron, és mire megy vele. A szabadítási akciót a kormány menedzselte, a társadalom szenvedte meg, ennek megfelelően a kormánynak van oka örülni, az emberek pedig reménykedhetnek, hogy újabb megszorítást talán már nem varrnak a nyakukba, ezúttal éppen az unióra hivatkozva. Furamód Brüsszel is elégedett lehet, az uniós források felfüggesztésének meglebegtetésével célt ért, rákényszerítette Orbánt a játékszabályok betartására. (Igaz, e téren bőven van még restanciája.)

Hogy az ország nemzetközi megítélése ettől sokkal jobb lesz? Az unió követendő példaként állít minket a szégyenpadon kucorgó 18 másik tagállam elé? Nos, a magyar diplomáciának sok energiájába kerül még, amíg ezt itthon elhiteti a rezsicsökkentés üzenetére egyébként fogékony társadalommal. A deficiteljárás lezárása erkölcsi kérdés a kormány számára – hangoztatta Orbán Viktor. Az erkölcsi győzelem viszont súlyos és csak lassan kiheverhető anyagi áldozatokat követelt. A magyar gazdaság jövőjét, fejlődési lehetőségeit törte meg az a dilettáns – nevezhetjük unortodoxnak is – módszer, amellyel a kormány a fetisizált három százalék alá szorította a hiányt.

Az egészséges növekedés forrásait mérgezte meg, s olyan pályára kényszerítette a gazdaságot, ahol ha megfeszül, sem tud 1,5 százaléknál gyorsabb fejlődési ütemre váltani. Mert lefojtották a motort, amely emiatt nagygenerálra szorul. S hogy mire megy a sikerrel a kormány? Hamarosan megtudjuk, a kommunikációs agytröszt már lázasan gyártja az ilyenkor szokásos szövegpaneleket. Ezeket a feltétlenül pozitív – bár a bajnaizást-gyurcsányozást sem mellőző – üzeneteket majd a Hoppál–Kocsis–Selmeczi–Zsigó kvartett harsogja szerteszét a világba úgy, hogy még a fülöpházi tanyán búslakodó agg komondor is meghallja, elvégre vak, nem süket.

Szép ajándék készül a kormányfő 50. születésnapjára.