Én vétkem, én vétkem…
Tudom, léteznek olyanok, akik nem önös, evilági érdekből, hanem lelkük és hazájuk üdvét nézve azonosulnak azzal, amit Orbán Viktor szombaton a debreceni Nagytemplomban képviselt. Ők egyszerűen eldönthetik, tekinthetik-e a szónokot e szemlélet hiteles képviselőjének.
A kormányfő azt mondta, hogy az az „internacionalista, szekuláris” szellem, amely Európát jellemzi, csak tovább mélyíti a válságot. Magyarország azonban ezzel ellentétes úton jár, alapvetőnek fogadja el a keresztyén értékeket, és erre az alapra építi az ország folyamatos megújítását, ezen az alapon épít ki egy új, a mai, tévúton járó Európáétól eltérő politikai, társadalmi, gazdasági rendszert. Ebben a szellemben ajánlott föl a közpénzből tízmilliárd forintot az egyházának, mondván, vissza kell adni, amit a kommunista diktatúra elvett tőle.
Magyarországnak „a nyugati társadalmak” példáját kell követnie. Hiszen ezek „a jólét és szabadság soha nem tapasztalt szintjét érték el”. Ez áll a Fidesz 1989-es programjában, amelyet Orbán Viktor szenvedélyesen képviselt. Antall József kormányát Orbán a parlamentben szigorúan megrótta, amiért „különös bizalmatlansággal viseltetnek a nyugati tőkével, sőt általában a modern nyugati civilizációval szemben”. Orbán jelenlegi szövetségesei nemzetellenes internacionalistákként gyalázták a fideszeseket, mivel élesen elutasították a nemzetállami szemléletet.
A Fidesz programjában az állt, hogy a párt „határozottan fel kíván lépni” az „államnemzet-felfogás” ellen, mivel „az állam és a nemzet közötti lényegi különbség elmosása a nemzeti kizárólagosságot képviselő nacionalizmusok legfontosabb ideológiai tézise, amely hivatkozási alapul szolgál az etnokratikus hatalomgyakorlás számára”.
Orbán Viktor nem értett egyet az egyházak kárpótlásával. A Fidesz választmánya elutasította az erre irányuló törvényjavaslatot. Orbán pártjának egyház-politikai tézisei szerint: „A polgári állam világnézetileg semleges…, elutasítjuk a világnézetileg elkötelezett államot, az egyházi és állami jelképek összemosódását … a kereszténység ideológiai fegyverként való használatát.” „Térdre, imához!” – beszólással gúnyolta ekkoriban Orbán azokat a kormánypárti felszólalókat, akik nem az ő szekularista fölfogását képviselték.
A pártelnök nem keresztényként élt, csak polgári esküvőt kötött, eszébe sem jutott gyermekét megkereszteltetni. Egyháza felfogása szerint addig élt és tartotta családját bűnben, míg a hiányzó szertartásokat nem pótoltatták a szekuláris államot pártoló kis egyház papjával, egy liberális képviselővel.
Hitváltó emberek lehetnek hitelesek. Akkor azok, ha olyan mélyen elítélik nyilvánosan, mások tanulságára önmagukat, amilyen mélyen elítélik azon nézeteket, melyeket hirdettek.
Mint az ’56-os (ex)kommunisták. Aki a mai Orbán nézeteit osztja, megítélheti, így tett-e ő. Ha hallott tőle ilyen mély, önvádló önkritikát, ha emlékszik Orbán szavaira, melyekkel kifejezi, mennyire röstelli „tévelygésének” éveit, mennyire nem azonos a legendákkal körülvett ’89-es szónokkal. Ha látja: ez a megváltott ember nem ünnepli és nem ünnepelteti „internacionalistának, szekularistának, családellenesnek” született „pogány” pártja születésnapjait, s hevesen szembeszáll azokkal, akik azt hazudják, hogy a Fidesz mindig azokat az értékeket képviselte, amiket ma. Akkor tudhatja: Orbán Viktor hiteles ember. Jó lélekkel rábízhatja a hazáját.
