A testület létszáma 15 fő, ám a legmagasabb alkotmányjogi szintet talán a felük viszi át. A mai AB részesedése az állami főhatalomból nem áll arányban lefokoz(ód)ásával, eljelentéktelenedésével. Egykor volt a láthatatlan alkotmány, mára lett láthatatlan Alkotmánybíróság. Üzemlátogatás kell ahhoz, hogy méltatóan észrevegyék. Fényképes napihír volt 2013. május 23-án, hogy Orbán Viktor miniszterelnök (M.E.) látogatást tett az AB-n. Beszédes a protokollkép: két férfi, egy eset, az M.E. (elő)ír, az AB-elnök merev tartással asszisztál.

Testületi tagoknak nem osztanak lapot. Ez mind semmi az elhangzottakhoz képest! A miniszterelnök politikai blablát mond, szimbolikusan vállon vereget, kulcsmondata tömény kamu: az új alkotmány körüli viták korszaka lezárult. Ugyan már?! Közjogilag fair megállapítása nincs: még az sem, mely szerint jó kezdeményezés volt a hallgattassék meg a másik fél elvének bevezetése. E lehetőséget már a ’89-es AB-törvény 25. §. (2) bekezdése is megadta. Az M.E. a közjogi kultúra továbbfejlesztőjét látván az AB-ben mondott köszönetet, kerülve az uniós szinten is tételesen bírált kényes pontokat. Saját judíciumából erre futotta: ... az Országgyűlés, szabályos körülmények között fogadta el az alkotmányt.

Hatékony alkotmánybíráskodás címmel szemlézik Paczolay Péter AB-elnök megnyilatkozását. Tőle ez idézhető: Az új alkotmánybírósági törvény szabályozása lehetővé teszi a hatékony alkotmánybíráskodást, ugyanakkor ennek tényleges megvalósulása szempontjából lényeges kérdés, hogy a vezető politikusok, a kormány, az Országgyűlés reagáljanak az AB döntéseire, és építsék be munkájukba a testület döntéseit és megfontolásait. Ugyanakkor, reagáljanak: autonóm bátorságpróbának ez kevés, a sok bántó politikusi „reagálás” pedig alig(ha) vált(ott) ki örömet. Egy 2013. május 15-i nyilatkozata:

„Kétharmados parlamenti többség mellett mind Romániában, mind Magyarországon határozottabb fellépésre van szüksége az Alkotmánybíróságnak az alkotmányosság érvényesülése érdekében” – mondta Paczolay Péter, a magyar és Augustin Zegrean, a román Alkotmánybíróság elnöke azMTI-nek szerdán, miután meglátogatták az Egri Törvényszéket. Független, külső nézőpontból melyek volnának az alaptörvény (AT) védelmének legfőbb jegyei? Az AT =Orbán-pátens: így a félázsiai attitűd és a hatalommániás, zsarnoki kézi irányítás bukásával majd odakerül, ahová való. Klasszikus és európai értékek, minőségek, normák, demokratikus fundamentumok érdemi jelenléte híján az AT nem a hatalommegosztás kiskátéja, hanem munkafüzet a mások jogát nem tisztelő uralom számára.

Ha azt vetnénk egybe, hogy a papírforma és a tényleges valóság (a de jure és a de facto) hol, miben kvadrál, az eredmény elférne egy söralátéten. Az AT világnézete, szellemisége, kirekesztő ideológiája, pártos önzése kevesek bornírt erőlködése és előjoga. Gránitszilárdság? Magyar gránit, alkalmasint mészkő: égetni való. Ott, ahol a parlamenti 2/3 egyötödnyi beleszólást, érdemi közreműködést sem enged a demokratikus ellenzékének, stabil alkotmányosságot, korrekt jogrendszert vizionálni rémálom. Ha azt játsszák mégis, hogy mind e közben a kormány(fő) van legfelül: ő B kategóriás antikrisztusként oszt lapot, hivatalt, jogot, igazságot a tőle független, az ő döntéseit megsemmisíteni hivatott testületnek: nos, az valami olyasmi, mint mikor nyerget raknak a tehénre. Roppant eredeti, mégse az igazi. Ráadásul az AB-standard mércéje szerint is közjogilag érvénytelennek nyilvánítandó volna az AT megalkotása: a bomba ketyeg.

Szemléltetés klasszikus tétellel: Qui bene purgat, bene curat! Aki jól kipucol, tisztít, az jól gyógyít! Ha az AB erre bármely okból nem képes, vagy nem(igen) hajlandó, akkor funkcióját, lételemét veszíti el. Mindegy akkor már, hogy ebben mennyi az önhiba. Közel van (még innen vagy már túlról) ehhez az ország. Második parlamenti kamara hiányában főleg kell egy erős hatalmú, a jogrendszer teljes felületén megsemmisítő jogkörrel bíró szerv, mely útját állja az alkotmányosság kikezdésének, a jogtipró önkénynek. Ezt (meg)tagadni két okból szokás. Irracionális önértékelési zavarból: ti., hogy tévedhetetlenek vagyunk, s ezek csak visszafognak, meg se érdemelnek minket.

Avagy: annyira nincs és nem is lesz korrekt rend, fair minőség a dolgokban, hogy nem lehet kitenni semmiféle próbának, kontrollnak a döntéseket, mert tán bukna mind. Narancsszínű sarokban versenyképtelenség, kapkodás, csapkodás, rohamozás, ömlengés: átellenben szörnyűködés, hogy már megint mi jött és mi lesz ebből, és mi lesz velünk?! Hány korner egy tizenegyes?! Itt tartunk. Az AB nem járt oly’ csúfosan, mint a bírói szervezet a kényszernyugdíjazással. Parírozni, belátással lenni, alámerülni, felhígulni kifizetődőbb, mint jogállamot alakítani. Bent talán igen, hát az országnak-világnak? Az itt a kérdés!

Így, ahogy van, az AB sokáig nem maradhat. Immár azt se teheti meg, amit fél éve még: kiállt az alkotmányos fundamentumok mellett, megengedhetetlennek látta a jogállamiság és az alapjogok védelmének leépítését. Mégis megtörtént. Na és?! Ambivalens szójáték, kinyilatkoztatás ugyan előfordul, de az AB kiüresítése és megregulázása bevégeztetett. Szégyen. Legkésőbb a következő Országgyűlésnek nem itt-ott korrigálni, hanem a ’89-es szintre visszaállítani kell az alkotmánybíráskodást. Ha addig a testület kitart (ha hagyják), ez külső-belső rekonstrukciót egyaránt feltételez: a stáblistát is ideértve. Buta ötlet a létszámát 21-re növelni. Szinte mikroszkóppal lehet csak találni az AB-nak érdemben kiadott határozatát, racionális, valódi feladatát. A gyök kettő erre rímel. Szóval, jövőre vagy tán addig is, szükség lesz jó sok háztartási keményítőre. Máskülönben az AB-re ráég amondás: 15 taláros, talányos Buddha- szobor ül ájtatosan, üdvözült mosollyal a nagy semmi felett.

A szerző alkotmányjogász

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

MARABU RAJZA