Nem kell vájt fülűnek lenni ugyanakkor annak megállapításához, hogy ha Orbán Viktor valóban bocsánatot kért, jó okkal tette. Gesztusát tekintsük a teljes magyar politikai elit bocsánatkérésének mindazért, ami történt, s hogy ne csak úgy a levegőbe osszuk a pontokat, egyet ide, egyet oda, terítsük szét hát – igazságtalanul is bár – a felelősséget a néhai Antall József, szegény Horn Gyula, Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon és persze Orbán Viktor között.

Eközben azért adózzunk pár néma pillanattal a sorsnak is, a firnyákosnak, amely Orbán Viktorra rótta annak terhét, hogy mások helyett is bocsánatot kérjen, hiszen meglehet, elődei nem tettek vagy nem tudtak tenni semmit, ő maga viszont soha nem is akart, és ezt még csak nem is titkolja, sőt erényként tekint reá.

Bara Józsefet védelemre szegődött emberek ütötték agyon a festői Bács-Kiskun megyében, Orgovány közelében, ahol azért mintha meg-megállni látszana az idő, kissé vissza is tekeredni olykor, fura kanyarokat téve. Arrafelé hol agyonlőnek némely személyeket, hol pedig agyonvernek állami szolgálatban lévő köztörvényes bűnözők, sőt, vezető beosztású rendőrök is lehetnek korábbi elítéltek, hiszen a rablóból lesz a legjobb pandúr, na ugye, ha meg kicsusszan pár pofon, oda se neki, és ha kiverik valakinek a szemét, az se baj, biztos megérdemelte, előbb-utóbb előléptetés is jár érte. Jó kis hely az a Bács-Kiskun megye, néha egy-két fegyőr összeáll, félig agyonver egy juhászt, hátha ő lopott el egy traktort, aztán csak úgy, a miheztartás kedvéért még föl is akasztják, úgy faggatják, mert akkor biztos beismeri, hogy igen, ő vitte el a gépet, de ez a beste csak hallgat, és még van pofája leszakadni a kötélről is, biztos sok birkapörköltöt zabált az este, túlsúlyos.

Vicces hely az ilyen, pofonok és sallerek röpködnek, térdek nyomulnak gyomorszájakba, amelyekbe olykor bele-belehalnak némelyek, néha meg csak állkapcsok zúzódnak össze. Szegény jó Balogh József fülöpházi fideszes polgármester, országgyűlési képviselő pedig nyilván mind a mai napig nem érti, hogy mi a fészkes fenétől bicsaklott meg egy kissé az élete, hiszen ő csak elagyabugyálta az asszonyt, ahogy tette mindig is, ez a dolgok rendje, most meg mégis baj lett belőle. Persze ő tehet róla, mert az asszony el tudott még menni a kórházba látleletet fölvetetni, nyilván nagyobbat kellett volna ütnie, akkor esélye sem lett volna rá, és akkor ki sem derül. Nem mintha olyan nagy gond lenne, hogy kiderült, arrafelé, amerre ő vigéckedik, így mennek a dolgok, ez a rendje a világnak, így a legtermészetesebb, az asszony verve jó, a cigány is, a juhász is, a komondorba is bele lehet rúgni, kushadjon már odébb.

Balogh József nem igazán bonyolult gondolkodású ember, nem cizellálja túl a dolgokat, ha az útjában áll valaki, akkor odacsap, traktoros volna (aj, ezek a traktorok, mindig baj van velük), onnan vitte föl a dolgát az isten és a Fidesz a polgármesterségig és még annál is tovább, derék, kemény ember, aki maga kaparja ki a gesztenyét, bizonyára rendkívül szorgalmas, simán teszi-veszi a maga kis világát, benne a fülöpháziak ügyeivel, Jóska bácsi derék ember, nyilván bármikor bármivel hozzá lehet fordulni, meghallgatja az embert, érti és elrendezi a dolgát, ráadásul sosem utasít vissza egy felest.

Na most ez a derék Jóska bácsi Orbán Viktor nagy álmának prototípusa. A szaki, aki sokra vitte, mint Orbán rejtélyes földijei, a gázszerelő Mészáros Lőrinc, aki most polgármester és gyakorló földesúr, vagy az a Flier János, aki az első Orbán-kormány idején egyik napról a másikra lett autóvillamossági szerelőből a 12 privatizált agrárcég egyikének, a Herceghalmi Kísérleti Gazdaságnak a vezetője, majd negyvenszázalékos tulajdonosa. Vagy ott van egy másik jeles férfiú, a Fidesz egyik atyaistene, Kubatov Gábor, aki autószerelőből küzdötte föl magát a nevéről elhíresült listákig. Hiába no, kellő szorgalommal sokra lehet jutni!

Nyilván ez lebeg most is a miniszterelnök szeme előtt, ezért akarja ilyen szakik tömkelegét kineveltetni, ezért szállíttatta le 16 évre az iskolakötelezettség korhatárát, ezért szűkíttette a legminimálisabbra a közismereti tárgyak oktatásának idejét, ezért adta át az iparkamarának cakompakk a teljes magyar szakoktatási rendszert, amely az ország bizonyos területein olyan lesz, mint egy gyár, bedobnak az egyik kapun egy gyereket, és a másik végén kijön majd egy született Balogh József, kicsit suksüköl majd, elemi szövegértési gondjai lesznek, és ha megveri az asszonyt, akkor majd jól rákeni a vak komondorra. Ha szerencséje és kellő kitartása van, még akár az államtitkárságig is viheti, mint az elemi helyesírási gondokkal küszködő borsodi Tállai András, ha meg nincs mázlija, akkor egyik munkasorról sodródhat a másikig afféle modern rabszolgaként, ha pedig az isten annyira megverte, hogy nincs gyár, mert valójában ki a fészkes fene akarna egy ilyen helyre letelepedni, akkor marad a közmunka.

És az ilyen emberek elfogadják a közülük olykor kiemelkedő Jóska bácsikat, akikkel meg lehet inni egy-egy felest, aki ért a nyelvükön, aztán valahogy tényleg nagy ember lesz, méghozzá csak attól, hogy valaki valamiért kiválasztotta, és ezért lehet rá szavazni, és valóban hozza a voksokat, följár Budapestre, a Parlamentbe, jattol a miniszterelnökkel, a képviselőkkel, elkedélyeskedik velük, néha elhívja őket szűkebb pátriájába, ahol a vendég megismerkedik a helyi ízekkel és hagyományokkal, hát jól berúg, és másnap elégedetten nyugtázza, hogy lám, milyen fasza gyerek ez a Józsi, érdemes volt képviselőt csinálni belőle. És Jóska bácsi tényleg fasza gyerek, néha leüti az asszonyt, néha szavaz a közoktatási törvényről, az alkotmányról, szereti a gyerekeit, olykor elénekli a Himnuszt, tán még a szeme is könnybe lábad közben. Képviselő.

De ismeri az övéit. Képes megszólítani őket. Tudja, mit beszélnek. Közülük való. Érti a világot, amellyel eddig soha egyetlen politikai erő sem tudott mit kezdeni, ez a mostani meg nem is akar, mert valójában így jó neki, ahogy van, mert így nincs vele gondja. A Balogh Józsefek értik ennek a világnak a sajátos kasztrendszerét, hiszen ebben nőttek föl. Értik, hogy vannak emberek, akiknek nincs munkájuk, akik egyik napról a másikra élnek, és értik, hogy ennek érdekében, ha kell, mindent meg is tesznek, mert az ember már csak ilyen, élni akar, még akkor is, ha már nincs miért. Értik, hogy innen elmenekült már mindenki, aki csak tehette, de a legtöbben épp e sajátos világ foglyaiként nem tehetik, értik, hogy nincs iskola, de úgy tesznek, mint akik akarják, hogy legyen, értik, hogy mi az uzsora lényege, és értik, hogy ha nincs pénz, akkor az uzsorás a gyereket viszi, lesz majd belőle kurva vagy strici. Értik a csicskáztatót, ismerik és értik a juhászt a mezőn, értik a traktorát kereső gazdát és a fegyőröket, akik úgy vallatnak, hogy akasztanak közben, tudják, milyen ebben a világban tulajdonosnak lenni és a tulajdont, legyen az traktor vagy csak elektromos fűrész, mindennél többre becsülni és holtukig – mások holtáig – védeni. Ők nem becsülik alá és nem is vetik meg az ittenieket, tökéletesen értik, hogy az állam alkalmazkodik a terület törvényeihez. A fegyőr tehát akaszt, a rendőr embereket üt agyon, a fő-főrendőr meg elítéltekből csinál főrendőrt, mert a főrendőr is érti a rendszert, azt, hogy az állam úgy tart rendet, mert csak úgy tud rendet tartani, ha elfogadja az itt élők helyzetéből adódó logikát: kivonul, és a Jóska bácsikra hagyja a dolgot, rendezzék maguk körül a világot úgy, ahogy tudják, ahogy csak ők tudják.

Senki földje az ilyen, sajátos mechanizmusokkal. De egyre kiterjedtebb, és ahogy érlelődik Orbán Viktor rendszere, úgy ível majd át egyre nagyobb és nagyobb területeket, míg végül leszünk mi, a kiválasztottak, akiknek már születésünk jogán megadatik az élet esélye, és van lehetőségünk beleszólni sorsunk alakulásába, ki így él majd vele, ki pedig úgy, és lesznek majd ők, egyre többen és többen, akiknek már a születésük okán sincs erre módjuk. Ők lesznek a törvények kívüliek, akik magukra szabják a világukat, és az állam otthagyja őket, mert azt hiszi, nincs dolga velük, csak úgy tessék-lássék foglalkozik velük, majd csak ellesznek valahogy. De senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy előbb-utóbb ők lesznek többen. És akkor már az állam sem nézhet félre. Senki nem nézhet félre, mert ott lesznek a szemünk előtt, és az ő törvényeik követelnek majd helyet a mi kényelmes világunkban. Jó okkal kért bocsánatot Orbán Viktor a néhai Bara Józseftől, jó okkal a kiszolgáltatott szerencsétlenektől, jó okkal tőlünk, tragikus tévedéséért. De föl a fejjel, hiszen mégiscsak pislákol valami reménysugár, mert az Isten néha igazolja, hogy törődik az ő bárányaival: lám, a fölakasztott juhász túlélte valahogy. Eszméletlen volt, amikor a társa rátalált, de addig óvta őt a kutyája. Az nem hagyta magára.

FOTÓ: TEKNŐS MIKLÓS