Budapest felett borús az ég. Süt a nap, de nem győz meg senkit. Azt még heves tiltakozásában sem gondolhatja komolyan a kormány, hogy Magyarországot bárki is be akarná vonni a német választási kampányba. Hiszen csak annyi történt, hogy a szociáldemokrata kancellárjelölt, Peer Steinbrück azt javasolta: „az antidemokratikus és kirekesztő folyamatokat tekintve nem szabad eleve elvetni azt a lehetőséget, hogy kizárják az unióból Magyarországot”. Amit Angela Merkel (lovassági hasonlatát magyarra fordítva) azzal utasított el, hogy nem kell ágyúval lőni verébre. 

Az pedig, hogy Orbán Viktornak mindez Hitler tankjait juttatja eszébe, csak azt mutatja, nincs igaza Prőhle Gergely külügyi államtitkárnak, aki szerint nem várható el a kormányfőtől, hogy olyan részletességgel ismerje a német belpolitikát, amellyel élve pontosan azonosítani tudja Merkel szavait. Nemcsak elvárható, de ez volna a minimum.

Már csak azért is, mert a Steinbrück–Merkel szóváltás a német belpolitikánál többről szól. Az európai közösségről, annak értékrendjéről, amelyet önnön védelmében, úgy látszik, túl kell emelni az egyszerű szokásjog szintjén. A szóváltás a német gazdasági – és éppen a nácizmus következményei nyomán történelmi akarata ellenére betöltött – politikai vezető szerep hogyanjáról szól. Berlin számára ma ez a kérdés. S a magyar kormányfő, ha már az ország gazdasági érdekeiről, a GDP-t csaknem egyedül szinten tartó német befektetésekről, az elátkozott multik között dédelgetett autógyárakról megfeledkezik is, hát erre végképp emlékeznie kellene. Akkor is, ha az uniós pénzek és a politikai „támadások” közötti ellentmondást érzékelve időnként túl ideges lesz is.

Azzal, hogy időről időre hátrafelé nyilazva körbelovagolja Berlint, csak egyet ér el: bárki kerül hatalomra az őszi német választásokon, az ő hatalmára – ez a legkevesebb – ellenszenvvel fog tekinteni.

A 2009-es kötcsei program, az „egypólusú erőtér” meghirdetésével Orbán Viktor lélekben kívül helyezte magát a parlamentarizmuson, amit azóta a gyakorlatban csak fügefalevélként használ mind magabiztosabb férfiasságának takarására. Ez az, amit a „haldokló Nyugat” igencsak lassan ért meg, s amire a magyar demokratikus ellenzék, ha látja is, érti is, képtelen reagálni. Nem csoda: két teljesen különböző politikai kultúra áll szemben, amely nem érthet szót egymással.

Hetven baloldali párt, tucatnyi állam- és kormányfő részvételével szerdán összeült Lipcsében a Német Szociáldemokrata Párt, hogy megünnepelje 150. születésnapját. Nem csak ünnepelnek: Progresszív Szövetség néven globális hálózatot alapítanak a Szocialista Internacionálé helyett. A szociáldemokrata ünnepen ott van a szövetségi államfő, s valamennyi német parlamenti párt elnöke, köztük a jobboldali CDU vezetője, Angela Merkel is.

Na, most: próbáljuk meg elképzelni e közegben a borús égből földre szálló, tankokról szónokló Orbán Viktort! Nincs akkora fantáziánk...