Az Economist Intelligence Unit (EIU) szerint a globális GDP 2013-ban 2,1 százalékkal növekszik, annyival, mint tavaly, azaz lefullad a világgazdaság kilábalása a válságból. A növekedés fő gátja az euróövezet, amit megerősít a Moody’s Investors Service is, amikor a valutaunió idei recesszióját vetíti előre. Pesszimista a JP Morgan (0,2 helyett 0,6 százalékos visszaesés a valutaunió hazai össztermékében) és a Standard & Poor’s is (-0,5 százalék).

Az európai gazdaság még mindig hűtőszekrényben van, s a hideg elérte Kínát is, amelynek bankrendszerében a Muddy Waters Research szerint nagyobb mennyiségű „mérgező eszköz”, elértéktelenedéssel fenyegető követelésállomány halmozódott fel, mint amennyi a nyugati pénzügyi szektorokban volt a 2008-as válság előtt. Ezt nyilván kezelni tudja az erős, központosított állam, de ára lesz. Az EIU nem csak emiatt, de 8,4 százalékról 7,9 százalékra rontotta Kína idei GDP-növekedési prognózisát. Amit alátámaszt a Merrill Lynch együttesen 661 milliárd dollárnyi vagyont gondozó 231 alapkezelőt érintő felmérése, amely szerint Kínában a gazdaság „kemény landolására” kell felkészülni, az alapkezelők ezért igyekeznek az országból kivonni a pénzüket. Amit szívesen fektetnek be Európában, ahol a nagy londoni házak gyászjelentéseivel szemben szerintük jól halad az adósságválság menedzselése.

A hedge fundok viselkedése érdekes, mert az unióban minden korábbinál magasabbra, 350 milliárd euróra emelkedett tavaly a behajthatatlan követelésekből eredő veszteség. Az Intrum Justitia követeléskezelő felmérésében részt vevő 31 ország közül csak Dánia, Finnország, Izland és Svédország látta úgy, hogy az ilyen vesztesége csökkent, Németországban nem javult, az Egyesült Királyságban romlott a helyzet, a dél- és kelet-európai államok hosszú fizetési határidőkkel küzdenek. Magyarországon a leírt követelések aránya 3,5-ről 4 százalékra nőtt, ami nemzetgazdasági szinten évi ezermilliárd forintos veszteség. Az MNB szerint pedig a 90 napon túli késésben lévő lakossági hitelek aránya 18 százalékra ugrott az előző év végi 16,3-ról.

Sebezhetőnek tűnik tehát Orbán Viktor kormányfő (keleti) optimizmusa, amely az idei első negyedéves magyar növekedési adatra (0,7 százalék) hivatkozva máris az aratás évéről beszél. A túlterjeszkedő hatalom ugyanis törvényszerűen képtelen életet lehelni az Európától, főként Németországtól függő gazdaságba, mert politikai érdekeinek és etatista filozófiájának megfelelően a rezsicsökkentéstől a dohányüzletig rátelepedett a piacra, fojtogatja azt. Ami a „növekedést” illeti, megalapozott Békesi László véleménye: az a készletpótlásból és az amortizáció már elengedhetetlen, kismértékű pótlásából származott. Szó sincs gazdasági szerkezetváltást jelző beruházásokról, valóságos és nem generált fogyasztásbővülésről, ami alapja lehetne a növekedésnek.

A kormány úgy ígér gyors aratást, hogy nem hajlandó és nem is tud vetni.