A „Regősök köpönyege” alól

Örömmel olvastam a Népszabadság magazinjában a Szkénéről megjelent méltató cikket (Regősök köpönyege), és benne a kiemelt mondatot, hogy „A Szkéné apa és fia, a 2009-ben elhunyt Regős Pál és Regős János művészi munkájával lett az, ami…” Jólesett, hogy három év után elismeréssel emlékeznek meg mindarról, amit három évtized alatt tettünk a független magyar előadóművészetért.

Egy „átkötés” azonban valahogy elkerülte a cikkíró figyelmét, mégpedig az a pillanat, amikor és ahogy Németh Ádám lett e nagy múltú és sikeres intézmény vezetője. Bár apámat már nem tudhatom magam mellett, de én még nem tűntem el nyomtalanul. Azóta is a műszaki egyetemen dolgozom a kulturális titkárság vezetőjeként, civilként pedig a Magyar Szín-Játékos Szövetség választott elnökeként.

A hiányzó varrat: az azóta többször módosított előadó-művészeti törvény az oka mindennek.

Kicsit hosszabban: már a törvény szövegezését megelőző szakmai viták során felvetettem minden lehetséges fórumon, hogy találjanak megoldást az egyetemi/főiskolai fenntartású színházak regisztrációjának lehetővé tételére, hiszen ezek az intézmények is ugyanúgy pályázati úton jutottak forrásokhoz, mint a függetlenek, bár minisztériumi intézmények kere tében működtek. Megoldás nem született. Leveleim, fellebbezéseim visszapattantak a döntés- és törvényhozókról. Technikai megoldásnak tűnt, hogy a Szkénének nonprofit közhasznú kft.-vé kell alakulnia, különben nem pályázhat többé állami forrásokra.

A törvény hatálybalépését követően örömmel vettem, hogy a Műegyetemi Ifjúsági Szolgáltató (MISZ) Kft. (mely pályázati forrásaink kezelője volt öt éven át) és annak ügyvezetője, Németh Ádám 2010-ben megalapítja a Szkéné Kft.-t azzal az ígérettel, hogy abban továbbra is szerep jut majd nekem mint művészeti tanácsadónak. Ez nem így lett. Hogy miért, annak pontos okát máig nem tudom. Mindenesetre azt tapasztaltam, hogy elzárnak az alapvető információktól. Sem a művészeti (műsorszerkesztés, tervezés, tárgyalások), sem a gazdasági ügyekben nem tartanak igényt a közreműködésemre. Ekkor kértem, hogy vegyék le a nevemet a színház honlapjáról.

Azóta kizárólag csak nézőként járok – igaz, kicsit nehéz szívvel – a Szkéné előadásaira, melyek, be kell hogy valljam, többségében tényleg méltóak e nagy múltú színház hozzánk kötődő harmincegy évéhez.

Még egyszer köszönet a cikkért, és ezzel a kis beszúrással már mehet is a folytatás, hogy „ma már…”

 

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

 

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.