Elsőként nézzük a választások tisztaságát biztosítani hivatott választási szervek összetételét és működését. Az új szabály szerint a Nemzeti Választási Bizottság hét tagját a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés választja kétharmados többséggel, kilenc évre. Mivel kimaradt a törvényből az a korábbi elvárás, hogy a jelölés előtt ki kell kérni a parlamenti pártok véleményét, joggal feltételezzük, hogy az államfő nem tart igényt a véleményükre. Ugyanakkor a kormányzó pártok eddigi kinevezési gyakorlatát ismerve, kicsi a valószínűsége a kizárólag a szakmai hozzáértésen alapuló kiválasztásnak. A szeptemberben megválasztandó Nemzeti Választási Bizottságnak tehát lesz hét, a Fidesz–KDNP által megválasztott tagja, valamint az Országgyűlésben képviselőcsoportot alkotó pártok egy-egy képviselője. Ez a mostani állapot szerint egy-egy további Fideszes és KDNP-s delegáltat jelent, valamint a demokratikus ellenzék egyetlen létező frakciójának képviselőjét. Ha hozzávesszük, hogy a Jobbik a baloldallal szemben álló érdekek megjelenése esetén gyakran ad támogatást a kormánypártoknak, joggal állíthatjuk, hogy az MSZP 10:1-es arányban találja magát – egyedül – a Nemzeti Választási Bizottságban. Ez az állapot a választások kiírásáig tart, amikor a frakciódelegáltak megbízatása megszűnik, és az Országgyűlés által megválasztott hét tag látja el a bizottság feladatát. A képviselőjelöltek állítását követően, a listaállítás után az országos listával rendelkező pártok delegálnak tagokat a választott tagok mellé. A mostani politikai helyzetet figyelembe véve valószínűleg egy személyt fog delegálni a Fidesz–KDNP (itt ugyanis nem a frakciók, hanem a közös lista alapján jár a delegálási jog), a Jobbik, a demokratikus ellenzék közös delegáltja és az LMP. Így sem sokkal jobb a helyzet, az arány mindössze 9:2-re módosul.

Módosítást, de legalábbis tisztázást igényel a szavazatszámláló bizottságokra vonatkozó szabály. Nem egyértelmű ugyanis, hogy a jelölőszervezeteknek kötelező-e két-két személyt delegálni, vagy az is elég, ha egy személyt küldenek. Ha a szigorúbb értelmezést választják a választási szervek és ragaszkodnak a jelölőszervezetenként két-két személyhez, vitathatatlanul előnyösebb helyzetbe kerülnek a nagyobb pártok.

Az új törvény a választásokat lebonyolítani hivatott Nemzeti Választási Iroda jogállását jelentősen megváltoztatta a jelenlegi Országos Választási Irodához képest. Kiemeli az irodát az államigazgatási szervezetrendszerből és autonóm államigazgatási szervnek minősíti. Ez azt jelenti, hogy nem áll egyetlen miniszter irányítása alatt sem, és a jelentős jogosítványokkal rendelkező iroda vezetője kizárólagos befolyása alatt működik. Az iroda elnökét kilenc évre a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki. Ismerve a miniszterelnök erős akaratérvényesítő képességét, nehéz elképzelni, hogy olyan személyt választ, aki képes lesz ellentmondani az esetleges politikai megrendeléseknek. (Még az elnök vagyonnyilatkozatával kapcsolatos eljárást is a miniszterelnöknél kell kezdeményezni!)

Jogosan fogalmaz meg kritikát a szakma több jeles képviselője a választási névjegyzékkel kapcsolatban. Leginkább az aggályos, hogy lehetetlen pontosan tudni, kik szerepelnek a Magyarországon állandó lakóhellyel nem rendelkező választópolgárok névjegyzékén. Márpedig nyilvános névjegyzék nélkül nincs demokratikus választás. Támogatható a kormánypártok szándéka az Ukrajnában és Szlovákiában élő magyar választók személyiségi jogainak védelmére (őket ugyanis „bünteti” a hazai jog a magyar állampolgárság miatt), de erre való hivatkozással indokolatlanul szűkítik a névjegyzékbe való betekintés jogát, s valójában lehetetlenné teszik az ellenőrzést. Ez elfogadhatatlan.

Ugyancsak elfogadhatatlan, hogy nem lehet tudni, melyik országból hányan szavaznak. Mivel a kormány nem zárta ki a választási törvény módosításának esélyét, a jogvédő- és szakmai szervezeteknek, a demokratikus ellenzéki pártokkal karöltve el kell érniük, hogy a külhoni szavazók számát nyilvánosságra hozzák, és a Nemzeti Választási Bizottság tagjainak be kelljen mutatniuk a külhoni szavazók listáját.

További aggályokat alapoz meg az országos listára leadott külhoni szavazatok megszámlálása, az eredmény megállapítása. Már önmagában az érthetetlen és aggodalomra okot adó szabály, hogy az országos listás szavazás eredményét legkésőbb a szavazást követő tizenkilencedik napon kell megállapítani. Lehetséges olyan választási eredmény az egyéni választókerületekben, hogy az országos lista dönti el a választás végeredményét. El lehet képzelni, hogy milyen nyomás alá kerül ebben az esetben a külhoni szavazatokat számláló Nemzeti Választási Iroda, és milyen – több mint két hétig tartó – média- és egyéb hisztéria alakulhat ki az országban. Magyarországon hozzászoktak a választók a választás éjszakáján bejelentett végeredményhez, és egyébként is indokolatlan ez a hosszú időtartam. Egyszerűen nem fogja elhinni az ország, hogy eközben a Nemzeti Választási Irodában teljesen átlátható módon zajlik a külhoni szavazatok számlálása, mert szinte semmilyen adat, információ nem áll rendelkezésre a szavazók számáról, a névjegyzékről.

Teljesen indokolatlan, de ezzel együtt nyilvánvalóan a kormánypártoknak kedvező a politikai reklámokra és a médiakampányra vonatkozó új szabályozás. A közszolgálati médiaszolgáltatók a Nemzeti Választási Bizottság által egyenlő arányban felosztott hatszáz percet bocsátanak az országos listát állító pártok rendelkezésére. Eközben a közszolgálati csatornákon a kampányidőn kívül folyamatosan hallhatóak, láthatóak lesznek a sikeres kormányzásról szóló „hírek”, az ellenzéki pártok erre való reagálását kampánynak minősítve kizárhatják a híradásokból. Azt hiszem, nem túlzás, ha az elmúlt évek tapasztalata alapján ilyen feltételezéssel élek. A kereskedelmi médiában csak az országos listát nem állító jelöltek hirdethetnek, ők is csak ingyenesen. Nem életszerű a szabály, hiszen a kereskedelmi tévé- és rádiócsatornák drága reklámidejüket nem fogják önként és dalolva politikai célokra ingyen átengedni, főleg azért, mert semmi sem kötelezi őket erre. (A törvény csak lehetőségként említi a kis pártok vagy egyéni jelöltek számára ezt a lehetőséget.) A kampányra vonatkozó szabályozás más elemei is kritizálhatók, de megítélésem szerint ez a legsúlyosabb.

A választások tisztaságába vetett bizalom a demokrácia legfőbb értéke. Csak akkor lesz a következő választások után stabil kormány és nyugodt politikai közhangulat, ha mindenki számára egyértelmű és világos, hogy a választásokat tisztán, a választási szervek részéről pártatlanul bonyolították le. Nagy a tét, ezért megítélésem szerint a kormánypártoknak mielőbbi törvénymódosítással kell az aggályokat eloszlatniuk. Ez Magyarország érdeke.

A szerző országgyűlési képviselő (MSZP)

egyetemi oktató

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.