Az MSZP felszólította európai parlamenti képviselőit: ne szavazzák meg a Tavares-jelentést. Noha azzal a párt túlnyomórészt egyetért, a szocialisták úgy gondolják, hogy az EU által számon kért normák feltételei és nem akadályai annak, hogy Magyarország sikeres legyen, s a Fidesz hamis beállításával szemben hangsúlyozzák: a jelentés nem Magyarországot támadja, csak a kormányt, azt pedig joggal. 

A Fidesz nem az uniós normák elleni „szabadságharcnak”, hanem azok megbízhatóbb érvényesítésének ígéretével kampányolt, azt írta bele a programjába, arra kapott felhatalmazást. Az MSZP képviselői azért nem mondhatnak igent arra, amivel egyetértenek, nehogy anyagi következményei legyenek a magyar demokrácia kivégzésének.

Ez történt néhány napja, és ezzel a transzparenssel fogadták a fideszesek 1989 őszén az USA elnökét: „Don’t give money to the communists” (ne adj pénzt a kommunistáknak). Az MSZP pártállami jogelődje akkor azzal vádolta őket, hogy saját népük ellenségei. 2006 október 24-én Orbán Viktor Strasbourgban lényegében Magyarország támogatásának beszüntetését szorgalmazta, mondván: „az Európai Uniónak együtt kell megküzdenie” „az intézményesített korrupció, a szegénység, a kizárólagos hatalomra törekvés” stb. „kommunista örökségével”, s a nyugati országoknak világossá kell tenniük, hogy nem nyújtanak segédkezet azon kormányoknak, melyek ezt képviselik. Az akkori szocialista politikusok le is hazaárulózták Orbánt.

Mostani fellépésük az akkorival összhangban van. Az MSZP nem egészen olyan, mint a Fidesz, mely kormányra kerülve fölrúg minden normát, amihez ellenzékben ragaszkodott. E tekintetben is, a kizárólagos hatalomra törekvésben is a Fidesz képviseli inkább a kommunista örökséget. A ’89-es Fidesz szemében ma ők lennének azok a kommunisták, akiknek nem kell pénzt adni.

Egy álláspont attól még nem helyes, hogy következetes. Mit kell föltételezni ahhoz, hogy az MSZP-ét helyeselhessük? Föltételezni lehet, hogy a szankciók úgysem változtatnak semmin, a demokratikus köztársaságról így is, úgy is lemondhatunk, tehát szankciók esetén a normákhoz kötött pénzeket mindenképp elbukjuk. Ha nem kötik őket normákhoz, akkor annyival is vidámabb lesz a barakkunk.

Ha nem ezt, akkor föltételezhetjük még a jelenlegi kormány részéről az önkéntes, kényszerek nélküli normakövetést. Haha.

Ha ezt sem, akkor már csak azt tehetjük föl, hogy majd a választópolgárok választanak normakövető kormányt, s erre jobb az esély, ha nincs szankció, mint ha van. Min alapulhat ez a feltevés? Azon, hogy kevesebben hiszik el a Fidesznek, hogy a szocik zsigerileg hazaárulók, ha nem érvelhetnek a szankciók támogatásával, és ez a választásokon többet számít majd, mint az, hogy a Fidesz távlatilag kilátástalan stratégiája rövid távon sikeresnek tűnik, s az emberek azt látják: Orbán sikeresen pávatáncolt a haza üdvéért, az EU nyavalygásait pedig nem kell komolyan venni.

Aki ezt elhiszi, tapsolhat az MSZP-nek.