Hülye angolok, angol hülyék! – kiáltja egy francia katona a Gyalog galopp című filmben. Vélhetően sokaknak ez ugrik be Európa-szerte, amikor a britek ezredik EU-ellenes kirohanását hallják. Csak éppen nem biztos, hogy tényleg EU-ellenes támadás, amin mostanában szörnyülködik mindenki. Hogy a britek ki akarnak lépni az unióból?

Dehogy akarnak… Mert egyáltalán nem hülyék; a miniszterelnökük, David Cameron biztosan nem az. Más kérdés, hogy a közvélemény és a (bulvár)média a hangzatos, könnyen megjegyezhető üzenetekre vevő, mint például: a britek ki akarnak lépni az unióból, és erről mindjárt népszavaznak is.

Rendben, Cameron száját gyakran elhagyta az utóbbi időben a népszavazás szó, de mondott ennél sokkal lényegesebb dolgot is: Nagy-Britannia szeretné felülvizsgálni az EU-hoz fűződő viszonyát. Földhözragadtabban: haladjunk témáról témára, és mondjuk azt, nahát, milyen jó, hogy ezzel az unió foglalkozik – vagy tiltakozzunk, nehogy már ez is az unió hatáskörébe tartozzon, adják szépen vissza nekünk.

És ha mindezt alaposan végigtárgyalta a londoni kormány, na akkor, 2017 táján meg lehetne majd kérdezni az emberektől, ugyan mit gondolnak a britek és az EU újraértelmezett kapcsolatáról. Ja, feltéve, hogy a következő (2015-ös) választáson is a konzervatívok nyernek. Ennyit a kilépünk-maradunk balhéról.

Nem is a népszavazás emlegetésétől kaptak a szívükhöz Cameron uniós kollégái. Inkább attól, hogy a brit kormányfő levélben értesítette őket a „Mit szeretek az EU-ban és mit nem?” játékról, és érdeklődött, hogy ki szeretne csatlakozni. Németország és Franciaország hallani sem akar róla, és ezzel – ismerve az unión belüli erőviszonyokat – el is dőlt a mérkőzés.

Pedig lássuk be, nem hülyék az angolok. Miközben a legújabb felmérések szerint tetőfokára hág a polgárok EU-val szembeni bizalmatlansága, és a gazdasági válság végképp megtorpedózta a „hozzuk közelebb az uniót a polgárokhoz” tervet, nem jönne rosszul a Cameron-féle felülvizsgálat. Vagy inkább önvizsgálat. Mi működik jól az unió szintjén, és mi nem? Igaz, ha már felnyitják Pandóra szelencéjét, nemcsak arról kellene beszélni, hogy az EU mit adjon vissza a tagállamoknak, hanem arról is (ettől a britek kapnának szívinfarktust), hogy a tagországok milyen területeket adjanak végre oda Brüsszelnek.

Kényelmesebb persze a kilépek-maradok vitával riogatni. Például azzal, hogy két brit miniszter (az oktatási és a védelmi) fellázadt Cameron ellen, és közölték, hogy nem is lenne olyan rossz az EU-n kívül, ez Svájcnak is bejött. Majd visszakoztak, és azt fejtegették, hogy előbb azért ők is próbálnák megreformálni az uniót... Talán szóltak nekik, hogy a svájci vagy a norvég kívülről alkalmazkodás költségei majdnem ugyanolyan magasak, mint a tagságé. És hogy kívülről csak igazodni lehet, beleszólni nem. Akkor aztán ki figyel a britekre?