A kerti fűzfát például, amikor egyik ágát gyökereztetjük, majd elültetjük. Más növényeket is lehet szexuálisan és aszexuálisan szaporítani, ami azt jelenti, hogy magról és hajtásról is képesek szaporodni. Utóbbi esetben megfelelő körülmények között gyökeret eresztenek, és új, önálló növényként folytatják életüket. Angolul ez a „klónozás”, magyarul dugványozás.

Klónozunk tehát régóta, s ezzel nincs is baj, amíg nem jutunk el az emberig vagy az ember közelébe. Ellenben megszokott már a mesterséges megtermékenyítés, agyhalottak szerveinek másokba ültetése, sertésekből származó szívbillentyűk alkalmazása. Növeszthetünk mesterséges szerveket, de a klónozás még nem járható út. De minden egyes ilyen bejelentés beépül a tudatunkba, és csökkenti az ellenállásunkat. Ha ezt lehetett, miért ne mehetnénk egy lépéssel tovább? Berzenkedik az ember a humánklónozástól, etikai problémákat emleget, közben bejelent. Most azt, hogy testi sejtből őssejteket hozott létre. Az út végét nem látjuk. Vagy látjuk, csak úgy teszünk, mintha nem lennénk tisztában azzal, hogy mit látunk.

A tudós kíváncsiságból van, ami elképesztő veszélyeket is zúdíthat ránk. Nem azért, mert kívánja a veszélyt, hanem azért, mert kíváncsi. És eljöhet az a pillanat, amikor a falon túlra jut. A világnak fel kell készülnie arra, hogy birtokába kerül a tudásnak, és akkor el kell döntenie, mit kezd vele. Ahogy tette ezt például az atombomba esetében.