Miről is van szó?

A jelenlegi rendszerben ésszerűtlenül sok energiát használunk igényeink kielégítésére, amelyeket pár nagy, centralizált erőmű etet – ezek közül a legnagyobb a Paksi Atomerőmű Zrt. Vagyis hatalmas menynyiségű pénz áramlik át pár, az állam és általa preferált érdekcsoport által ellenőrzött ponton. Ezekre jellemzően nincs túl sok rálátása az ellenőrző, kontrolláló szereplőknek – az atomerőművel kapcsolatban pedig egészen minimális. Ha az ott elköltött sokmilliárdos közpénzről bármit is tudni szeretne az ember, az Energiaklub Kutatóintézet és a TASZ közérdekű adatok kiadásáért indított bírósági perei re kell várnia. Vagy a legújabb fejlemények szerint reménykednie abban, hogy a közérdekű adatok megismerését tovább nehezítő törvény életbe lépése után valamelyik állami szerv azokat önszántából nyilvánosságra hozza.

Ennek a rendszernek az alternatívája két fő pillérre épül. Az egyik az energiahatékonyságban rejlő hatalmas lehetőségeink kihasználása. Vagyis az egyszeri kisebb-közepes befektetések után (szigetelések, energiapazarló berendezések cseréje, hálózatkorszerűsítés) a polgár sokkal kevesebbet költ energiára. A másik a megújulók sokféleségére épülő diverz, a mostaninál sokkal sűrűbb szövésű energiahálózat volna. A megújulók ideális aránya a helyi adottságoktól függ: városban ez elsősorban napelemeket és napkollektorokat jelent, vidéken pedig még a helyi biomassza erőművek, szélkerekek, ritkábban kisebb vízerőművek és Magyarország nagy részén a geotermikus energia – ezek változó összetételű elegye az, amelyik el tudná látni megfizethető áron hazánk energiaszükségletét is. A földgázra még jó ideig támaszkodnunk kellene: aránylag rugalmas és a régi energiahordozók közül a legkevésbé szennyező, azonban a cél a valóban tiszta, ki nem fogyó és függőségünket nem erősítő energiaforrások használata kell, hogy legyen. Hogy ez rengeteg pénzbe kerül? A Paksi Atomerőmű bővítésére mintegy négyezer milliárd forintot terveznek költeni. Ez az összeg a 3,8 millió magyarországi háztartás mindegyikének egymillió forint értékű szigetelését, vagy egyéb, az ingatlanok értékét jelentősen növelő korszerűsítését tenné lehetővé. Ez esetben még mindig marad kétmilliárd arra, hogy óriás plakátokon és minden állampolgárnak kipostázott miniszterelnöki levélben mutassák be a rendszerváltás óta soha nem látott munkahelyteremtő programot.

Azonban a megújulókra támaszkodó rendszerben az egyes háztartások sokkal-sokkal kevesebb pénzt fizetnének az állam és a baráti vállalkozói által ellenőrzött pár cégnek. Ez a diverz rendszer csak és kizárólag úgy épülhet ki, ha beengedik a magántőkét a piacra, ha hagyják, hogy egy falu a saját szükségletére felállítson három szélkereket, ha a szegmensben érdekelt kisvállalkozásokat és a világszerte erősödő megújuló cégek befektetéseit nem lehetetlenítik el hajmeresztő adminisztratív és gazdasági akadályokkal.

Egy ilyen rendszerben teljesen reális és mindennapos, hogy ha a házam tetején lévő napelem által termelt áramnál kevesebbet fogyasztok, akkor a hálózatba táplált felesleg után az MVM fizet nekem.

Tetszik érteni?

Idézzük fel egy pillanatra, hogy az utóbbi években mire használta a mindenkori hatalom az energiapiacot, az MVM-et, hogy milyen embereket ültetett az élére, hogy milyen botrányok pattantak ki – és mik lehetnek azok, amikből nem lett botrány. Hogy milyen jelentősége van a mostani kormány terveiben a paksi bővítésnek és élettartam-hosszabbításnak, hogy a hírek szerint maga a miniszterelnök tárgyal arról, hogy a Kreml milyen garanciákkal építene Magyarország negyedéves költségvetésének megfelelő összegért egy újabb atomerőművet.

És vessük össze ezt azzal a képpel, hogy az állam nagymértékben függetleníti polgárait magától, és sok odafigyeléssel eléri, hogy kevesebb pénzt dobjunk abba a hatalmas és átláthatatlan húsosfazékba. Sőt azoknak, akik többet termelnek, mint amennyit fogyasztanak, még ő fizetne.

Reális? Aligha.

Pedig 2012-re az energiaforradalom világszerte gyakorlatilag eldőlt. Már Fukusima előtt is sokkal gyorsabban fejlődtek a megújulók, sokkal többet állítottak belőlük rendszerbe, és sokkal több befektetést vonzottak, mint az atomenergia. És míg a szén és az atom nyílt és rejtett állami támogatás nélkül még mindig életképtelen, addig a megújulók egyre közelebb vannak ahhoz, hogy dacára a több évtizedes versenyhátránynak, bármiféle támogatás nélkül állják az összehasonlítást akár a hátrányos körülmények között is.

Fukusima óta pedig csak pár elszigetelt országban lehet arról vitatkozni, hogy van-e az atomenergiának jövője. Néhány atomerőmű még biztos fog épülni, és még biztosabb, hogy rengeteg közpénzt fognak fel nem épülő erőművek a tervezgetésbe ölni világszerte – valószínűleg Paks 2-nek is ez lesz a sorsa. Mindez miért? Mert az atomerőmű a létező legjobb húsosfazék, aminek rendszerben tartása, kiválthatatlanságának megőrzése kulcsfontosságú azoknak, akik az ilyesmit szeretik.

Tudnak erre zöldek és a progreszszív szakemberek bármit is mondani?

Hogy tessenek kevesebbet lopni, csókolom?

* A szerző a Greenpeace Magyarország szóvivője.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.