Nem tudom, hányan vannak, akik velem együtt utálják a kenyerekről letépdesni, levagdosni vagy épp leharapdálni a héjukra sütött papírcédulát. Tudják, amire ráírják, hogy milyen az a kenyér és hol sütötték. Hajdanán még a sütés ideje is rajta volt, de az idők során ez az információ lekopott. 

Mondhatjuk, ez volt a mifelénk nélkülözhetetlen pékáru kellék esetében az egyetlen innováció. Mert a határokon túl bármerre nézünk, a kenyereken sehol nincs effajta, nehezen eltávolítható címke, mégis mindenki tudja, milyen kenyeret vesz. Ki tudja, miért, nálunk senkinek nem jutott eszébe, hogy a csomagolástechnika fejlődésével ezen a megkövesedett szabványon is változtatni kéne.

Annak ellenére, hogy a magyar agyak kiválóságát gyakran dicsérik, az innováció terén bizony nehézkesek vagyunk. Pedig a magyar agyak amúgy valóban nagyszerűek, de furamód mindig akkor gyorsulnak fel, ha külhonban kell működniük. Az itthoni klíma valahogy nem kedvez az innovatív gondolkodásnak. Se pénz, se posztó, mondhatnánk. Manapság különösen. A gazdasági válságra a kormány megint a régi reflex előhívásával válaszolt, semmi innováció: a legújabb megszorítások leginkább a kutatás-fejlesztést sújtják az amúgy sem bőséges Kutatási és Technológiai Innovációs Alap több mint 13 százalékos zárolásával.

Lehet persze mondani, hogy ez korábban, más kormányoknál is előfordult, mert az innovációt Magyarországon csak szlogenekben szeretik a gazdasági fellendülés zálogának nevezni. Persze az Európai Unión belül sok más kormány is tudományos költségvetésének megszorításával válaszolt a válságra. Az is igaz viszont, hogy a gazdasági fellendülés jelei azokban az országokban (a svédeknél, a finneknél és a németeknél) mutatkoztak először, ahol korábban a legnagyobb összegeket fordították a kutatás-fejlesztésre, s most is szinten tartották innovációs költségvetésüket, vagy még növelték is. Svédországban például a cégek csökkentették némileg ilyen költéseiket, de a kormány nem.

Nálunk ezzel ellentétesen csípőből épp ezt a területet nyesik vissza a legjobban, miközben a kormány még mindig innovációs sikerstratégiáról papol. Ráadásul az ehhez szorosan kapcsolódó felsőoktatási stratégia is szembemegy a józanész logikájával. A területre szánt úgynevezett stratégiai átalakítási keretből, amivel az új államtitkár az innen elvont pénzeket szeretné ellensúlyozni, innovációs szempontból érthetetlen módon éppen olyan – diákok által sem nagyon preferált – főiskolák kapnak kétmilliárdot, ahol érdemleges kutatás-fejlesztésnek híre hamva sincs.

Mindeközben olyan törvényjavaslatok születnek, amelyek szerint az erdei kirándulóösvényeken lovak, sőt állítólag a jövőben még lovas kocsik számára is helyet kell adni. Hát igen, a XXI. században, amikor máshol mágnes vasutakról, elektromos hajtású repülőről gondolkoznak, mi a kerék feltalálása felé döcögünk.