Attól, hogy a nagy számok mögé nézhessünk, ódzkodnak a közvélemény-kutató cégek. Különösen azért, mert pl. a tartózkodók tömegének a reális csoportokra bontását, ha meg is teszik néha egyes pártok külön megrendelésére, az adataikért akkor sem „teszik tűzbe a kezüket”. Kíváncsiságból én is végeztem egy kis (köz-) véleménykutatást rokonaim, ismerőseim körében. A kérdezettek között volt nagyon szegény és jómódú vállalkozó egyaránt. Volt, akit elkötelezett baloldaliként ismertem korábban, és volt, akit elkötelezett keresztény-konzervatívként. „ Felmérésem” eredménye nem valószínű, hogy reálisan tükrözné a közvéleményt.

Tapasztalataim elsősorban azzal szembesítettek, hogy a megkérdezettek egyike sem mondta, hogy ha most lennének a választások, biztosan elmenne szavazni. Az is eléggé általános volt, hogy a megkérdezettek jóformán kivétel nélkül úgy látják – egyesek szerint többé, mások szerint kevésbé, de – semmiképpen sem kormányozzák jól az országot. A viszonylag konszolidáltan élők mégsem változtatnának a kormányon, mert félnek, hogy bármilyen más kormány jönne, az biztosan változtatna a – jelenleg elsősorban adótechnikailag előnyös – helyzetükön. Akik a közigazgatásban vagy a magasabb szintű közoktatásban alkalmazottak, bármennyire is elégedetlenek a jelenlegi helyzetükkel, félnek, hogy egy következő kormány olyan reformokat vezetne be, ami a jelenlegi – mégoly bizonytalan helyzetükhöz képest is – további bizonytalanságot okozna. A legszegényebbek pedig már nem hisznek, és nem remélnek sorsuk jobbra fordulásában, hiszen eddig mindenki ígért, amíg hatalomra nem került, de a tetteik többnyire látszatintézkedésekben és deklarációkban merültek ki. Tehát, a korábbi elképzeléseimmel szemben, a választók nem a véleményüket félnek elmondani (nyilván van ilyen is), hanem attól félnek, hogy egy újabb (vagy régi-új) kormány nem javítana, inkább rontana a jelenlegi helyzetükön. Felületesen találkozom az egyik vagy a másik irányban elkötelezett („hívő”) emberekkel is, de ezek, „ha esik, ha fúj” nem hagyják magukat a véleményüktől (inkább hitüktől) eltántorítani.

Még egy észrevételt hadd mondjak el egy – mostanában teret kapott – választó beszervezési módszerről. Ha házról házra járnak a választópolgárokat meggyőzni, az a bizonytalankodókat inkább elriasztja, mint vonzza. Ha valaki győzköd, ráadásul olyan helyen, ahonnan nem tudok könnyen visszavonulni, az engem irritál, és semmiképpen sem győz meg. Ráadásul ez az agitáció leglassúbb, leg káder igényesebb és legdrágább módja. Régen a tsz-szervezők és a békekölcsönjegyzésre agitáló népnevelők használtak ilyen módszereket, de csak ellenségességet szereztek így. Vannak jobb módszerek is. Nemrég utaztam a trolin. Egy bácsi beszélt – kéretlenül – a szomszédjához: „Az előbb állítottak meg, hogy írjam alá a rezsicsökkentést. Mondom neki: néhány nap alatt már három helyen kértek, ahol aláírtam. Erre azt mondák: Na, bácsi, akkor már nem kell többször aláírnia.” A mellette álló asszony is megszólalt: „Én még csak kétszer írtam alá.” Erre egy ott álló fiatalember is megszólalt: „Engem még nem szólítottak meg. Igaz, én mindig sietek, ezért nem megyek a csődületek közelébe.”

Krepler Károly
Budapest

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.