Bolyai Jánosnak egyetlen műve jelent meg, arra életében nulla idézetet kapott. Az ilyen extrém esetek ritkák, de az gyakori, hogy valakinek hetente írt és éppolyan gyorsan feledésbe merülő cikkeivel kell valaki másnak hosszan érlelt és épp a nehézségük és újdonságuk miatt az elismerést lassabban elérő alkotásait összemérni. Ezt az érdemi értékelést (jól vagy rosszul) csak a kutatók közössége végezheti el. „Ponderantur, non numerantur”, szokta idézni Erdős Pál (aki pedig cikkszámra mindenkit messze megelőzött).

Nem titok, hogy a tudósok emberek, saját rokon- és ellenszenveiken olykor nem tudnak felülemelkedni, de az alternatíva az, hogy a tudomány az igazság kereséséből a cikkek és hivatkozások hajszolásává süllyed.

Amúgy csodálom Ötvös Zoltánt, hogy ennyi különböző tudomány képviselőiről tud ítélkezni, amikor én még a matematikán belül is félve teszem.

Tisztelettel

Ruzsa Imre
matematikus, az MTA rendes tagja

A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége által elfogadott irányelvek szerint a tagválasztás elsődleges szempontja a tudományos teljesítmény. Valamennyi jelölt teljesítménye (hány könyvet, könyvfejezetet írt, hányszor hivatkoztak rá, létezik-e szabadalma) egyértelműen kiolvasható az akadémiai adattárból. Abban bizonnyal egyetértünk, hogy annak ezért nagyobb az értéke, ha valakinek a munkáit ezrek idézik, mint ha senki vagy csak a közvetlen kollégái. Természetesen az utóbbi is lehet kiemelkedő tudós, és természetesen az is köztudott, hogy milyen technikákkal lehet nagy idézettséget produkálni. De valakit csupán azért mellőzni, nem választani levelező taggá, mert túl sokat van külföldön, esetleg elmúlt hatvanéves…

Ötvös Zoltán

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.