Egy fejezet lezárult, a gazdasági növekedés ha döcögve is, de megindult az idei első negyedévben. Mi több, ismét leckét adtunk Európának, megmutattuk Brüsszelnek, hogy ez a kis ország nem hagyja magát: nálunk gyorsabban csak a balti államokban nőtt a gazdaság.

És tessék, az euróövezet ma is recesszióban van. Vakarhatja majd a fejét a kákán is csomót kereső Olli Rehn, hogy milyen ürüggyel folytassák ellenünk a túlzottdeficit-eljárást, amikor éppen adósságleépítésben, hiánylefaragásban és növekedésben is példát szolgáltatunk Európának. A legfontosabb számok, elvárások stimmelnek, így nem marad más, mint elismerően csettinteni a magyarok teljesítménye előtt, megkövetni a kormányt és annak vezetőjét a méltatlan bánásmód miatt.

Csakhogy erre hiába vár Orbán Viktor. Egy negyedév a statisztikusok szerint nem negyedév, messzemenő következtetéseket egyetlen adatból levonni súlyos hiba, jóllehet a politikusok ennek a csábításnak igen nehezen tudnak ellenállni. Hiába, közelednek a választások, abból kell tőkét kovácsolni, amink van. Elemzők azonban figyelmeztetnek: néhány nagy autóipari projektet leszámítva nincsenek komoly, tőkevonzó beruházások, amelyek tartósan fenntartható fejlődési pályára állítják a gazdaságot.

De ez nem baj, hisz az agrárium besegít, s ha mértékkel kapjuk az égi áldást, a GDP-nk is úgy nő majd, mint a gomba. A kormányfő Zircen már az aratás évéről beszélt, holott a stabil alapok lerakása, a vetés a gazdaságban elmaradt. (Mélyszántásból és ekézésből nem volt hiány.) Arathat Orbán, ha kedve tartja, de tartunk tőle, sok babérral nem találkozik a kaszája.