Ezt nevezhetjük sunyin lopakodó törvénykezésnek. Amikor a jogalkotók nem egy dokumentumban, egy eljárásban, gondos szakmai és kodifikációs előkészítés után, hanem kis lépésekben, alamuszi, számító módon – mint például a trafikmutyiban az árrés ügyében – alkotják meg vagy éppen módosítják az élet egy-egy területének szabályait.

Erről szól a pedagógusok államosítása is.

Az Orbán-kormány államosította az iskolákat. Azt mondják, ez nem államosítás, csak az iskolák közötti egyenlőséget akarják biztosítani. Ezért épült ki a közigazgatás rendszerétől teljesen függetlenül egy állami tanügy-igazgatási rendszer, egy intézménybe, a Klebelsberg Központba vonva az összes egykori önkormányzati iskolát, amely rendszerben minden érdemi és piszlicsáré kérdésről az állam által kinevezett tanbürokraták döntenek. Az iskolarendszer teljes állami ellenőrzése valósul meg ebben a szisztémában. Kivéve a felekezeti és magániskolákat. Nem tehet semmit egyetlen Kunó-iskola sem önállóan. Az iskolafenntartás egyszínű totális rendszerré vált.

Az Orbán-kormány államosította az iskolák pedagógiai gyakorlatát. Az alaptörvény, a köznevelési törvény, az új Nemzeti alaptanterv, a kerettantervek a pedagógiai gyakorlat politikai-ideológiai egységesítését jelentik, és kiegészülve az egy-a-tankönyv rendszerrel, a tanfelügyelettel, az iskolák, pedagógusok pedagógiai önállóságának és egyben a helyi pedagógiai feladatokra adott helyi válaszok sokszínűségének megszüntetéséhez vezetnek. Az iskolák pedagógiai gyakorlata szép lassan, de határozottan, egyszínű totális rendszerré válik.

Az Orbán-kormány most államosítja a pedagógusokat is.

Már a 2011-ben elfogadott köznevelési törvényben is szerepelt a Pedagógus Kar mint fogalom. Ez is egy jogalkotási kuriózum. Akkor egy szűk szakmai körön kívül, amely ismerte Hoffmann Rózsa „munkásságát” – aki a XI. Pius pápa által megfogalmazott korporativista társadalmi rend eszméje alapján a szakszervezetek helyett a kötelező, államilag létrehozott és felügyelt hivatásrendben képzelte el a pedagógusokat –, sem a százezres pedagógustársadalom, sem az érdeklődők nem tudták, hogy ez az új fogalom mit is jelent.

Most itt van.

Minden pedagógus, aki állami önkormányzati köznevelési intézményben pedagógus-munkakörbe kinevezést kap, tagja a karnak. Nem kérheti a felvételét, nem ajánlás alapján válhat taggá, nem önként csatlakozhat, nem, aki pedagógus, az tagja a karnak. Kötelezően. Kivéve a felekezeti és magániskolák pedagógusait.

A kar totális szervezet. Területi szerveivel lefedi az egész országot, tagozataival lefedi a teljes köznevelési szakmai tevékenységi kört. Legfőbb, első helyen megfogalmazott feladatát (63/B. § [1] a. pont) pontosan még nem ismerjük. Majd egy később megalkotandó külön jogszabály fogja ezt tartalmazni. (Lásd a sunyin lopakodó törvénykezésről korábban mondottakat.) Funkcióját tekintve átvesz állami feladatokat: ellenőrzi a közösségi szolgálat szervezését, valamint működteti az ehhez kapcsolódó tanácsadó és információs rendszert, etikai kódexet alkot, és ennek alapján tagjai ellen etikai eljárást folytathat, díjat alapíthat; átveszi a szakszervezetek feladatait: véleményezi a jogszabályokat, azok esetében kezdeményezésekkel élhet, tagjai számára jóléti és egyéb kedvezményes szolgáltatásokat nyújthat; átveszi a civil szakmai szervezetek feladatait: konferenciákat, szakmai napokat szervez. A kar a tanügyigazgatási rendszerhez hasonlóan sok ember munkahelye lesz. Központi iroda főtitkárral, területi irodák, bizottságok sokasága. És évenkénti küldöttgyűléssel, hogy a demokrácia látszata meglegyen. A működés költségeit az állami költségvetés biztosítja. A javaslatban megnevezett többi bevétel olyan, mint a kutya vacsorája. Nem lennék meglepve, ha a beterjesztett javaslathoz befutna egy egyéni képviselői módosító indítvány, mely alapján a pedagógusoknak évi egyszeri, nem túl nagy összegű tagdíjat kellene fizetniük. Mondjuk ezer forintot. Százezer pedagógus esetén ez már szép pénz, amiből lehet jótékonykodni is, és kedvezményes szolgáltatásokat nyújtani. Ez a megoldás illene a korporativizmus szellemiségéhez. A minden pedagógusra kiterjedő ellenőrzést a kötelező szervezeti tagsággal biztosítják, ezért a pedagógusnak fizetnie is kell, cserébe a szervezet jótékonykodással leplezi „gondolatrendőri” szerepét.

A kormány közzétette az állami szerveknél érvényesítendő etikai követelményekről készített tervezetét is. Az iskolák államosítása után az iskola is „állami szerv”, ezek az irányelvek a pedagógusokra, a Pedagógus Karra mint közszolgálati hivatásrendre is vonatkoznak. A dokumentum tartalmazza azokat az „értékeket”, amelyek mértékadók az etikai kódexek készítésekor, és amelyeket később az etikai eljárásokban érvényesíteni kell. A dokumentumnak csak két pontját – az első két pontot – emeljük ki. Hűség – olvashatjuk az első pontot – az Alaptörvényhez. Ez, ha nem tudnánk, hogyan készült az Alaptörvény, ha nem tudnánk,milyen ellentmondásos, ha nem ismernénk alkotmányjogászok súlyos szakmai kritikáját, ha nem látnánk magunktól is egyoldalú ideológiai-politikai torzulásait, azt mondhatnák, rendben. De mit kezdjünk a „hűség” pont második bekezdésével? „Teljes erőnkkel és legjobb tudásunk szerint törekszünk a jogszabályok alapján megválasztott vagy kinevezett vezetőink által kitűzött célok megvalósítására, az általuk kiadott utasításoknak megfelelően” teljesítjük feladatainkat. Ez az intézményesített vazallusszervilizmus minősített esete. Ráadásul olyan gumiszabály, amelynek alapján bárkit bármikor el lehet ítélni. Etikailag...

Nemzeti érdek – olvashatjuk a második pontot. Mintha ez egzakt fogalom lenne. Mint a méter. De nem az. „A köz érdekét – olvashatjuk – Magyarország és a magyar nemzet valamennyi jelenlegi és jövőbeni tagja érdekeinek összességével azonosítjuk.” S ezt ki határozza meg? A politikai alapon választott parlament, melyben a társadalom részérdekeit képviselő pártok találhatók? Az érdekek összessége hogyan értelmezhető akkor, ha a nemzet tagjainak egy része – mondjuk – ki akarna lépni az Európai Unióból, a másik része pedig nem, egyesek szerint a hitoktatás állami iskolai keretben szükséges, ez a nemzet érdeke, mások szerint pedig nem, ez ellentétes a nemzet érdekével. Az MTA majd létrehoz egy Nemzeti Érdek Bizottságot is? E pont alapján is indítható majd etikai vizsgálat? Meg lehet majd bélyegezni embereket,mert valakik szerint tevékenysége nem a nemzeti érdeket szolgálja?

Fontos eleme a Pedagógus Karra vonatkozó javaslatnak, hogy a kar működését az oktatásért felelős miniszter ellenőrzi. Így teljes a pedagógusok államosítása. Az állam létrehozza a pedagógusok kötelező „szervezetét”, e szervezet állami feladatok ellátását ellenőrzi, a pedagógusokra vonatkozóan etikai kódexet alkot, mely alapján eljárhat a pedagógussal szemben, a szervezet működésének költségeit az állam biztosítja, és egyben ellenőrzi is a szervezet működését. Mézesmadzagként pedig a szervezet jóléti és egyéb kedvezményes szolgáltatásokat nyújt.

Időutazás ez. Mintha Mussolini fasiszta Olaszországában lennénk a múlt század húszas éveinek végén, vagy bárhol másutt, ahol a fasizmus állami ideológiaként működött, és a totális állam totális hatalma biztosítása érdekében – a demokrácia látszatát fenntartva –hivatásrendi szervezetek létrehozásával kívánta kiiktatni a társadalmi együttműködés évszázadok alatt kialakult rendszerét, és azt államilag létrehozott és ellenőrzött szervezetekkel, intézményekkel kívánta felváltani.

Az iskolák államosítása, a pedagógiai gyakorlat államosítása után most szembesülünk a pedagógus államosításával.

Kész amai Magyarország, e totálissá váló állam totális közoktatási alrendszere.

*A szerző  pedagógus.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.