A Fidesz-kurzus vitathatatlan jótéteménye, hogy a párt politikusai egymástól teljesen független intézkedésekkel is rendre igazolják kritikusaik bírálatának elvi alapjait. Ezúttal például azt segítettek megérteni, miért visszataszító az információszabadságról szóló törvény módosítása éppen a trafiktörvény eszkalálódása idején.

A kormány egészségügyi jogszabálytervezetben irányozza elő ugyanis a „központi implantátumregiszter” létrehozását. Az illéketesek – többek között – a toxikus csípőprotézisek nyugat-európai megjelenésével indokolják a reformot, minek nyomán – adatvédelmi intézkedésekkel megalapozott – rendszerben tárolják majd a finanszírozott és nem finanszírozott szolgáltatás keretében végzett beültetések részleteit. E körbe tartozik az eltávolítás vagy a csere időpontja is.

Fölteszem, a változás a polgárok érdekében történik, s nem is volt még olyan információszerzéssel kapcsolatos törvényhozási aktus, amelynek eredője ne a társadalom tagjainak üdve lett volna. Csupán az a zavaró a történetben, hogy a hatalom birtokosai csak akkor érzik magától értetődőnek az egyébként érzékeny információ megkaparintását, amikor ők kérnek. Pedig a polgároknak csöppet több okuk van a kíváncsiságra, mint a központnak, tekintettel arra, hogy ők dobják össze azt a pénzt, amelyet a képviseletükben elköltenek.

Éppen ezért a közpénzből gazdálkodóknak nincs lehetőségük és joguk titkolózni, ha csak nem a nemzet biztonságának megőrzése a hallgatás célja. Az biztos: a trafikpályázatok nyilvánosságra hozása nem veszélyeztetné az országot, legföljebb néhány korrupt kolléga közérzetét. A konkrét ügyben egyetlen racionális érv sincs a dokumentumok elzárására. Ha a legjobbak, az arra érdemesek nyertek, akkor biztosan büszkék kandidatúrájukra, s a döntéshozók is bizonyíthatják, hogy a közösség érdekeit szem előtt tartva, igazságosan határoztak, s nem politikai alapon szelektáltak.

Arról viszont fogalmam sincs, hogy fontos-e az implantátumregiszter megalkotása. De ha az állam tudhatja, mikor és miért kapott valaki például fenékimplantátumot, akkor a polgárnak is van talán annyi joga, hogy megtudja, miért kapott valaki nemzeti trafikot.

És hogy egyúttal a demagógia csúcsára érjünk, körtét hasonlítsunk össze az almával, továbbá a vak komondorokkal való szolidaritás tagadásával erősödő macsógárdajelleget, mintegy a nőkhöz fűződő úr típusú viszonyt is hangsúlyozzuk: a Fidesz-kormány munkásságának eredménye, hogy a szilikonmellű trafikosról a kormány tudhatja, miért kapott pár száz köbcentis implantátumot, de a polgár nem tudhatja, miért kapott húsz évre állami koncessziót.

Az pedig az úgynevezett elmúlt három év eredménye, hogy nem kacagunk automatikusan az efféle következtetéseken, mert lehetetlen kizárni, hogy azért születik a törvény, mert valamelyik menőre izmosodott elöljáró tudni szeretné, hol talál szilikonmellű nőt. Pláne most, hogy a dohány már megvan.