Lapzártakor úgy tűnik, a hét második felében már talán nem jutott első osztályba vagy annak közelébe újabb helyettes államtitkár, miniszterrokon, megyei első titkár vagy más potenciális trafikos.

Adminisztrációs hiba? Szabotázs? A velünk élő portiklaborcbajnaizmus fejének alig túlbecsülhetően aljas fölütődése? Édes mindegy. Pedig éppen szusszanhatnak a szorgos krónikások a munkahelyen történő lázas tevékenységvégzés közben, a brüsszeli bürokraták is pont megérezték volna az új idők új szelét újszerűen süvíteni, amikor a merkeli hatvannyolcas, újbalos megszorító arrogancia kettős mércéje megroppanhatni érződik kis népünk sikereinek erkölcsi súlya alatt. Meg-e lepő tehát, ha Gyurcsány Ferenc egy ilyen kiélezett helyzetben, utolsó szalmaszálként kapaszkodik a női mellrák mellett történő kiállásba Angelina Jolie kapcsán?

Amíg a legnagyobbik kormánypárt, mi sem bizonyította be fényesebben, mint hogy éppen az édesanyák és a családok mellett áll, megbecsüli, segíti a gyermeknevelést, a gyermekvállalást és a munkahelyükön végzett tevékenységüket? És egyéb előnyök is társulnak a rendezvény során. Alighanem.

Merné-e ezek után bárki kétségbe vonni? És egyébként az ellenzék meg, ha már annyira szívén viseli az „emberi jogokat”, el-e határolódott a diákját videofelvételek tanúsága szerint földön fekve rugdosó kommunistaávós tornatanártól? Vagy még mindig drágább a mundér becsülete? Erről vajon miért nincs szó Brüsszelben? Miért nem születik olyan karakán állásfoglalás a tekintetében? Akár idegen érdekek mentén vagy bármi. Ez nem mutyipanamagate?

Ceterum censeo: egy jó Daft Punk-lemezre igenis szüksége volna a globális popmuzsikának.