Ha nem marad el a bocsánatkérés, új lapot lehetett volna nyitni. De az érintettek nem kértek bocsánatot, nem vonták le a tanulságokat. A társadalom, mivel azóta sem szólították meg, nem bocsátott meg. Az ellenzéknek ma is körülbelül ugyanakkora a támogatottsága – hiába a pártok szaporodó száma –, mint korábban volt. Növekszik a választani nem tudók, nem akarók száma, mert nem jön az üzenet, amire reagálhatnának.

Helyette az ellenzéki oldalon taktikáznak, és nem értik meg, hogy világos és érthető stratégiára van szükség. Nem értik, hogy az emberek csak azt látják, hogy hatalmi játszadozás folyik, amiből már nagyon elegük van. Mi zajlik most? Az ellenzék egyik része kezdeményezést hirdet a demokráciát porba tipró negyedik alaptörvény-módosítás ellen, mire a másik része mondvacsinált okkal kifarol az összefogásból ahelyett, hogy érzékelné a veszélyt. Azután meghirdetnek egy másik időpontot, erre menetrendszerűen érkezik megint egy kifogás, csak most egy másik érintettől. Így folyik ez már hónapok óta. Úgy viselkednek, mintha nem a demokrácia alapelveinek szembeköpéséről lenne szó. Azon vitatkoznak, melyik kezükkel töröljék le a nyáladékot, miközben rájuk szárad a mocsok. Ha ez így folytatódik, és úgy tűnik, így folytatódik, akkor ne várják, hogy a bizonytalan választók megmozdulnak. Akkor biztos a bukás, és utána, ha kérnék, akkor sem lesz megbocsátás.

Ne várja senki azt, hogy majd az idő szorításában kényszeredetten létrejövő megállapodás hatására felsorakoznak mögé az emberek. Kevés lesz számukra csupán a hatalom érdekében létrejövő aláírás, több kell nekik – hiteles emberek hiteles üzenettel. Ha a megállapodáshoz katartikus élmény kapcsolódik, akkor majd megmozdulnak. És akkor talán megbocsátanak.

A szerző volt országgyűlési képviselő

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.