Két eset lehetséges: a trafikügy kormányzati és kormánypárti döntéshozói vagy teljesen agyalágyultak, vagy úgy hazudnak, mint a vízfolyás. A nemzeti dohányboltok létrehozásának ugyanis az egyik alapvető okaként azt jelölték meg, hogy a fiatalkorúakat minél jobban távol tartsák a cigarettavásárlás lehetőségétől, sőt már magától a termékek közelségétől is.

Méltányolandó szándék. Ez még a trafikok termékkörének menetből történő kiszélesítésekor is érvényesült úgy-ahogy, hiszen az energiaitalok kivételével alapvetően olyan dolgok kerültek be az árusítható körbe, amelyeket felnőttek vásárolnak, és jó is, ha ők teszik. Most azonban a parlamentnek sikerült a fagylaltot és a jégkrémet is betolnia a dohányboltokba, ami után már csak a nyalóka és a csokoládé hiányzik ahhoz, hogy a gyerekeknek minden okuk meglegyen anyut, aput minél többször a trafik felé húzni. Legfeljebb megvárják őket a bolt előtt. Mert be nem mehetnek.

A szülő majd kirohangál, és elmondja, mit kapni. A trafikos meg nem engedi be a gyereket a szülővel jégkrémért. Életszerű, ugye?

De nem kell itt már semmit megmagyarázni. Azt sem, hogy a törvénybe beszavazták: a trafikok további termékkörbővítését jogszabállyal lehet meghatározni.

Hadd fordítsuk le ezt újmagyarra: bármelyik önkormányzat bármikor bármilyen terméket beszavazhat a trafikba. Elég, ha a koncessziónyertes polgármester vagy a lánya keveselli a bevételt.

Így alakul ki a nemzeti vegyesboltok hálózata, ahol a csókosok biztosan megkapják húsz évre a hitbizományt, és tudják is majd, kinek köszönhetik ezt és miért. A gyerekeknek pedig a trafikok idejekorán lehetőséget teremtenek megtanulni, ami a nemzeti együttműködés rendszerében való előrejutáshoz a legfontosabb. Nyalni.