A mindenkori miniszterelnökök a rendszerváltás óta feltehetően mind hittek és hisznek abban, hogy ez megengedhetetlen, de ez a hit soha nem érett gyakorlattá. A romákkal szembeni előítéletekkel mélyen átitatott társadalomban általában is a pozitív emberi jogi attitűd a nullához közelít.

Azt a pofonegyszerű jeffersoni igazságot, hogy „semmi sem megváltoztathatatlan, kivéve az ember veleszületett és elidegeníthetetlen jogait”, valójában csupán az emberi jogokkal foglalkozó ngo-k munkatársai, egy szűk közösség érzi megkérdőjelezhetetlen és minden esetben érvényesíthető tézisnek. Sokszor megfigyelhető, ahogy a magát liberálisnak tételező értelmiség egy része is jogkorlátozásért kiáltana, vagy azonosul a jogkorlátozó magatartással, ha például az a zsigerileg megvetett nácifélék valamilyen szabadságjogát sújtja.

Néhány napja, amikor a miniszterelnök – nagyon helyesen egyébként – elmondta, hogy az antiszemitizmus tűrhetetlen, olvastam, akadnak, akik nem érzik elég erősnek őszinte és határozott szavait; bár ez is meglepett, nem ezt éreztem a legproblémásabbnak. Hanem, hogy én pesti zsidóként, bár néha valóban zsidóznak, sose éreztem magam fenyegetve, de tudom: nem jó ebben az országban romának lenni, nem jó bármilyen látható kisebbséghez tartozónak lenni, nem jó itt menedékkérőnek lenni. Mert romaként vagy épp menekültként nagy eséllyel sújt egyrészt ezer megélhető, naponta átérezhető előítélet a boltban, az állásinterjúnál, a buszon, a jegyzőnél, az iskolában, másrészt jóval nagyobb eséllyel találkozhatsz rendőri önkénnyel, jogsértő hatósággal, mint mások.

(Mindezt az érzületet csak megsokszorozza a héten született ítélet a sajóbábonyi romák ügyében. A linken látható infografika mindent elmond az eredetileg az elsődlegesen a romák védelmében hozott törvény alkalmazásáról: http://444.hu/assets/rasszizmusesigazsagszolgaltatasv2.jpg.

Most pedig az történt, hogy a miniszterelnök elment annak az áldozatnak a sírjához, aki belehalt a magyar rendőrök ütlegeibe, letett egy szál virágot, bocsánatot kért. Voltaképp természetes. Itt és most: felemelő. Ebben az országban miniszterelnökök az állásukba szokták visszahelyezni a cigányozó megyei kapitányokat, és a menedékkérők ügyeit elbíráló állami hatóságtól a falusi rendőrőrsökig az emberi jogok megsértése mindennapi és következmények nélküli.

Orbán Viktor gesztusa remélhetőleg nagy hatású, s talán megállítja még a levegőben a rendőr kezét, aki belegyomrozna valakibe, csak úgy, mert azt hiszi, megteheti és szereti megtenni. Nem fog ettől persze egy csapásra megváltozni semmi sem. Jó lenne, ha ezt a lépést követné sok aprómunka, képzések sorra, személetváltás és a jogkövetés folyamatos megkövetelése.

De Orbán most azt tette, amit tennie kellett. Legyen egyébiránt megannyi megalapozott kritikánk a kormánnyal szemben, ez a zarándoklat mindnyájunk mély elismerésére méltó, akik rosszul vagyunk a hatósági önkénytől és a hétköznapi cigányozástól. Talán most kicsit többen éreznek együtt Bara Józseffel, s gondolják úgy, hogy a fehér rózsát a sírra részben az ő nevében helyezte el Magyarország miniszterelnöke.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.