A kormány javasolja a parlamentnek, hogy tegye átláthatóbbá a krízishelyzetekben nyújtható önkormányzati segélyek elosztását. Vagyis vonják össze ezeket. A tét nem kicsi, haláleset után, gyógyszer kiváltása előtt, gyerekek elviselhetetlen helyzetben való túlélése érdekében lehet ilyen pénzért folyamodni. Évente hatmilliárd forintról van szó – hangsúlyozta a szóvivő.

Azt is bejelentették, hogy a Kossuth tér újjáépítésére egy kis kiegészítést hagyott jóvá a kormány. Hétmilliárd forintot.

Amit ide kellene írnom, azt kimoderáltam.

Ami utána következik: a Kossuth térre senki sem kért pénzt, de ömlik, bár meglehet, hogy a túlzott deficitből való menekülés átmenetileg gátat szab ennek. Az önkormányzati segélyeket viszont kérik, sőt könyörögnek értük. Csakhogy egyre kevesebből kell jutnia mind több embernek.

A hanyatló Nyugat épületének összeomló gerendái alól menekít ugyan bennünket a kormányfő, de az a depresszionált világ nem ismeri azt a logikát, hogy minél nagyobb a baj, annál kisebb a segítség. Nem veszik el a segélyeket, most is mindent megtesznek, hogy a saját civilizációjuk keretei között tartsanak mindenkit. David Cameron nemrég elnézést kért még a tervért is, hogy az átlagnál magasabb nyugdíjat élvezőktől esetleg megvonnák az adott helyzetekre egyébként járó külön segélyeket.

Nálunk 22 800 forintra csökkentette a kormány a segélyplafont. Kizártnak tartom, hogy ha bármely kormánytag személyesen találkozna azzal, amit okozott, ha tőle kérnének „valami aprót”, ne adna azonnal. Csak közmegbízatásra lehet valaki olyan dermedt lelkű, hogy erre azt mondja: nincs nála pénz, csak kártya, de egyébként is, lehet menni az önkormányzathoz krízissegélyért, ha olyan nagy a baj, hogy már kéregetni kell. Évente hatmilliárd forint áll rendelkezésre.

Aligha kapja majd azt a választ, hogy de fiatalember, ennyi a Forma–1 magyarországi versenyének jogdíja, ennyi pénz megy a keleti nyitás és kereskedőházak projektre, ennyit kapott Kecskemét a hibridbusz-programra, ennyiért vette meg a Dinamo Moszkva Dzsudzsák Balázst, ennyivel nőtt a közmédiumok támogatása... legyen már belátással! Ennyi pénzt egy egész országnak – krízishelyzetben?

Miért hozná fel, hogy a Simicska–Nyerges-mindenhatóság egyik alprogramja, a Publimont Rt. pusztán a köztériplakát-bevétekből tavaly 1,8 milliárd forint nyereséget ért el és osztott szét a tulajdonosok között, márpedig ha ennyi a haszon, akkor ott az állam – amely elé a segélykéregetők odaállnak – a nagyon sokszorosát költötte. A Publimontnál ugyanis ugyanaz az állam költ nagyvonalúan, amely a segélyösszegek meghatározásánál ilyen pimaszul kicsinyes.

A nélkülözésnek az a szintje már közvetlenül fáj, szenvedést okoz, amelyből a másik oldalon a Publimonttól a szóvivőn át a közmédiumoktól a kormányig a csak ebben a cikkben említettek masszív csapata gazdagodik. Mert nem arról van szó, hogy a válságot megszenvedi mindenki, hanem lényegében háborús fosztogatásról. Amit elvesznek a legszegényebbektől, azt odaadják az adórendszeren és egyéb szemérmetlenségeken keresztül a tehetőseknek. Társadalmi, pszichológiai értelemben saját maguknak. A helyzet azután olyan, mintha a kétségbeesett kéregetőtől megkérdezném kedvesen: tud-e húszezresből visszaadni. Nem? Akkor sajnálom –mindenki a saját szerencséjének kovácsa.

Meglepődtem, amikor nemrég a villamosmegállóban egy nagyon öreg anyó pincemély hangon azt felelte, amikor széttártam a kezem, mutatván, nincs nálam semmi pénz: lerúgom a fejed, köcsög. Pedig legfeljebb a gyakorlati-módszertani nehézségekre hívhattam volna fel a figyelmét, de érdemben kevés ellenérvem lehetett volna.