A Miskolci Törvényszék többéves szabadságvesztésre ítélt kilenc sajóbábonyi romát, mert rátámadott egy autóra és utasaira. Senki sem sérült meg. Az autóban esett kár. Csak emiatt nem lenne a büntetés ennyire szigorú. De a bíróság úgy ítélte meg, hogy nem egyszerű önbíráskodás és rongálás történt, hanem súlyosabb bűncselekmény: a romák rasszista indokból támadtak, ezért a közösség tagja elleni erőszak tényállását alkalmazták rájuk.

A romák eszerint nem azért támadtak, mert fenyegetve érezték magukat a gárdafelvonulások, a jobbikos provokációk miatt a sorozatgyilkosságok idején, hanem azért, mert az autó utasai magyarok voltak. Ezért „a magyar nemzet tagjai elleni” támadás történt. De ezek a romák ki a bánat lennének, ha nem a magyar nemzet tagjai, drága Miskolci Törvényszék? Hogyan irányulhat egy támadás közösség ellen, ha a támadó is tagja annak a közösségnek? A rasszizmusra módfelett érzékeny bíró ezzel az ítélettel azt állítja, hogy a magyarok közösségének a romák nem tagjai. Ami érdekes gondolat magyar állampolgárok egy csoportjára vonatkozóan. A közösség tagja elleni erőszaknak fogalmilag csak akkor van értelme, ha a támadás kívülről (!) érkezik, kizárólag azért, mert a megtámadott tagja egy bizonyos közösségnek. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy kívülről.

Különben nem közösség elleni, hanem közösségen belüli támadásról van szó. Nem minden magyar ember roma ugyanis, de minden magyar állampolgárságú roma magyar. Tehát, ha egy nem roma magyar megver egy romát, csak azért, mert az roma, akkor közösség tagja elleni erőszak történik, hiszen az áldozattal ellentétben a támadó nem tagja annak a közösségnek, amely miatt verekszik. Ha viszont egy magyar roma ver meg egy magyar nem romát, akkor ott nem a magyar nemzet tagja elleni erőszak történik. Mindegy, hogy az elítélt romák a támadás közben a sértettek szerint magyarellenes kijelentéseket tettek. A helyzet az, hogy nincsenek megfelelő kifejezések a többségi és kisebbségi csoportok egyszerű megnevezésére. Amerikában azt mondják, hogy fehérek és feketék (és latinok és indiánok).

Magyarországon körülírások vannak. Ilyeneket írunk: a romák és nem romák közötti együttélés például. Ami idétlen, mert miért tagadó formában határozzuk meg az egyik csoportot? A jobb kifejezés híján mondják a köznyelvben olykor, hogy vannak a romák és a magyarok. A romák is használják ezt a különbségtételt. Ám ez nem jelenti azt, hogy ők ne lennének magyarok, ne lennének „a magyar nemzet tagjai”.

Gondolhatnánk, hogy a bíróságon tisztában vannak ezekkel az alapvető nyelvi, szociológiai körülményekkel, mielőtt börtönbe csuknának embereket egy olyan jogszabály alapján, amelyet kifejezetten a kisebbségek védelmében hoztak. A bíróságok viszont kizárólag a cigányok ellen alkalmazzák a többség „védelmében”. Fordítva egyszer sem. Ha roma az erőszak áldozata, akkor nincs rasszizmus. Mert Magyarországon ismeretlen a cigányellenes rasszizmus. Legalábbis a bíróságokon.