Megyesi Gusztáv: Szúnyogirtás Kübekházán
A miniszterelnök személyes segítségét kérte a kübekházi polgármester, a Szeged melletti településen és környékén a belvíz miatt annyira elszaporodtak ugyanis a szúnyogok, hogy a szülők már ki sem engedik a gyerekeket az utcára.
A polgármester szerint egy szimpla lárvairtás is 300 ezer forintba kerül, ám a falunak nincs erre pénze, a katasztrófavédelemhez, a Belügyminisztériumhoz és a kormánymegbízotthoz pedig hiába fordultak, annyi választ se kaptak, hogy ha csípnek a szúnyogok, kenjenek magukra ecetet.
Meg nem erősített hírek szerint a segítségkérés bejelentése után harminc percen belül az összes szúnyog eltűnt Kübekházáról. Nem arról van szó, hogy a miniszterelnök azonnal a helyszínre érkezett, s nyomban kiperkált a nadrágzsebéből háromszázezer forintot a polgármesternek, s nem is arról, hogy az egyik kezével Corabac L típusú lárvairtót, a másikkal Fenistil kenőcsöt osztott szét a falu lakói között, hanem, hogy elég volt a nevének puszta említése, s a szúnyogok pánikszerűen elmenekültek. A természet nem hülye.
Mindez két dolgot jelez. Egyrészt, hogy rendkívüli mértékben megnőtt a miniszterelnökbe vetett bizalom, nincs már az életnek olyan szegmense, amelyben ne Orbán Viktort látnák megmentőnek az emberek, másrészt a miniszterelnök nem él vissza a bizalommal, sőt ahol tud, keresztényi irgalommal segít, néha csodákat téve ott is, ahol még a kommunistáknál is megállt a tudomány.
Ami azt illeti, el is kél a segítség, mert azért ezt képzeljük el: a polgármester jelzi a szúnyoginváziót, ám a katasztrófavédelem nem reagál. Igaz, jogosan nem reagál, elvégre nem alakultak ki hótorlaszok a térségben, kismamát, vesebeteget sem kell kimenteni az utakról.
A Belügyminisztérium se válaszol, elég hülyén is nézne ki, ha minden kübekházai lakosnak SMS-t küldenének, hogy „Segítünk; ha jön a szúnyog, üljön át a szomszédjához, és bújjanak össze”, a kormánymegbízott pedig úgy kormánymegbízott, hogy senki sem tudja, mivel van megbízva, s milyen esetekre. Maradna a honvédség, annak viszont nincs működő helikoptere, csak vadászgépei vannak, márpedig Gripenekkel indulni a gyötrőszúnyog lárvái ellen nem kifejezetten NATO-kompatibilis feladat, ámbár Hende Csaba hírnevét alaposan megdobná.
Ebben a helyzetben tényleg csak egyetlen mozgósítható intézmény van az országban: Orbán Viktor maga. Ráadásul vele súlyos döntéseket is lehet hozatni autóbuszon, futballmeccsen, autópályán; ő az egyszerű emberek barátja.
Ha kell, saját minisztereinek a döntéseit semmisíti meg egyetlen gesztussal, felvételi keretszámokat szüntet meg és szocialista trafikosokat rehabilitál, mondhatni, egy személyben Döbrögi és Ludas Matyi; ilyet se nagyon látott még a magyar meseirodalom. S mindezt olyan elánnal és átéléssel teszi, hogy senkinek se jut eszébe: de hiszen ezt az egész szalonképtelen, korrupt, hazug és impotens rendszert ő maga hozta létre, s ő maga is működteti, mint ahogyan a hiányzó háromszázezer forint se Kübekháza szégyene.
Nagy baj ennek ellenére nincs. A falu július végi tradicionális eseményét, az Operettfalu rendezvényét, amelyen az ország legjobb operettistái lépnek föl, idén is megtartják. Tavaly úgy volt, hogy a minisztériumi ígéretek ellenére pénz híján elmarad a program, de az utolsó pillanatban a kormány mégiscsak segítő kezet nyújtott. Ha ehhez hozzávesszük a lakosság hálára való hajlandóságát azért a sok jóságért, amit már eddig is kaptak a miniszterelnöktől, akkor nem kétséges, hogy az idei Operettfalunak ki lehetne a legméltóbb díszvendége.
A szerző az Élet és Irodalom munkatársa
