A nemzet az a közösség, amelybe beleszülettünk, az Európai Unió pedig az, amit a demokratikus Magyarország számára választottunk. Mindkettő fontos, sőt nélkülözhetetlen számunkra. Az elmúlt évtizedekben azért küzdöttünk, hogy természetes közösségünket (a nemzetet) és választott közösségünket (az uniót) ugyanaz az értékrend hassa át. Felelősséggel tartozunk mindkettőért.

Nem véletlen, hogy amikor még politikailag nem váltunk tagjává az európai közösségnek, csak a kommunista rendszer ellenzékeként vártunk rá, magától értetődő volt igényünk, hogy a világ szembesítse az akkori rendszert a liberális demokrácia értékeivel, amelyeket figyelmen kívül hagy, vagy épp megsért.

Ez most sincs másként. Elutasítjuk azt a populista álláspontot, ami Európát és Magyarországot az „ők” és a „mi” dimenziói mentén szétválasztani, elidegeníteni, megosztani igyekszik. A Fidesz Európa-ellenes, xenofób populizmusa egy autokratikus rendszer ideológiája, amely nemzeti köntösben minden demokratikus norma külső számonkérését gyarmatosításnak nevez. Ugyanakkor annak hangoztatása, hogy a magyar szocialista EP-képviselők a jelenlegi formájában nem szavazzák meg a jogállamiság magyarországi helyzetéről szóló, erősen elmarasztaló tartalmú, 2013. május 8-i Tavares-jelentést, nemcsak a vállalt értékrenddel megy szembe, hanem ezzel a szocialista párt önkéntelenül is kiszolgál egy populista indulati igényt, ahelyett hogy szembeszállna vele.

Ahogyan elítélendő a nemzetközi vitákban a „piszkos szolidaritás”, amely pártcsaládhoz való tartozás alapján huny szemet a demokratikus értékek megsértése felett, ugyanígy nem kívánunk részeseivé válni egy, a nemzeti populizmus logikája alapján működő „álszent szolidaritásnak”, mely egy autokratikus kormánnyal való szolidaritást jelent. Ha a jelenlegi demokratikus magyar ellenzék e populistamezőben igyekszik legyőzni a Fideszt, illetve próbál szembeszállni a Jobbikkal összejátszó kormánypárttal, akkor vereségre ítéli önmagát és az országot is.

Az Európai Unió valaha arra a vonzó illúzióra épült, hogy önként vállalt értékközösség lesz, amelyben a demokratikus normákat nem szankciókkal kell kikényszeríteni. Ezért az unió eszközrendszere ma alkalmatlan arra, hogy az önként vállalt demokratikus politika hiányát jogilag szankcionálja. Az uniónak azzal is szembe kell néznie, hogy az elmúlt fél évszázadban gazdasági szankciókkal sehol sem sikerült demokráciadeficitet felszámolni. Mi, liberálisok továbbra is a föderális Európában hiszünk, ahol a politikai intézményrendszer közösen lefektetett garanciái automatikusan a nemzeti joganyag részeivé válhatnak.

Lehet, hogy a 2014-es magyarországi parlamenti választások, az autokratikus rendszer kiteljesedésének traumája kell ahhoz, hogy e szétzilálódó nemzetközi közösség radikálisan elmozduljon a föderális Európa irányába.

Nyilatkozat az egykori Demokratikus Ellenzék tagjaitól: Ara-Kovács Attila, Demszky Gábor, Haraszti Miklós, Hodosán Róza, Iványi Gábor, Kenedi János, Konrád György, Magyar Bálint, Mécs Imre, Radnóti Sándor, Rajk László, Szilágyi Sándor

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.