Ezt tűzte célul valamennyi egymást követő jobb- és baloldali kormány. A csatlakozási tárgyalásokon elért megállapodást 82% igen szavazattal népszavazás erősítette meg. Napjainkban azonban gyakran elhangzik olyan vélemény, hogy ha ma kellene dönteni, nem biztos, hogy az igenek lennének többségben. Nem csupán a magyar közvéleményt jellemzi bizonyos csalódottság, Európa-szerte erősödik az euroszkepticizmus. A régi és a közös kasszába többnyire befizető tagállamok állampolgárai sokallják a terheiket. Az újak viszont több támogatást és főleg gyorsabb fejlődést, felzárkózást várnának. Jelentősen rontja a képet a 2008–2009-es pénzügyi és gazdasági válság is, amely az EU legerősebb gazdaságait is megviselte, de az amerikai, japán, az indiai, sőt még a kínai gazdaságot is sújtotta. Vannak, akik sanda politikai szándékoktól vezettetve egyenesen az uniót hibáztatják ezért, holott a közösség nem a probléma, hanem a megoldás része. Létfontosságú védelmet, támogatást nyújtott és nyújt ma is a válság felszámolásához.

Magyarország egyértelműen nyertese a csatlakozásnak. Súlyunkat, nemzetközi érdekérvényesítő képességünket jelentősen megnövelte, hogy immár a világ legerősebb gazdasági közösségéhez tartozunk. Óriási előny, hogy a több mint ötszázmillió fogyasztót jelentő egységes belső piac részei vagyunk, és 2007–2013 között több mint nyolcezermilliárd forintot tesz ki a közös kasszából kapott támogatás. A magyarországi közösségi beruházások, fejlesztések 96%-a az EU és a magyar kormány 85:15 arányú társfinanszírozásával valósul meg. A magyar mezőgazdaság tavalyi támogatásának mintegy 80%-át a közös agrárpolitikai alap biztosította. A magyar állampolgárság egyúttal uniós állampolgárság is, ami az EU valamennyi tagországában akadálytalan utazási, tanulási, munkavállalási, vállalkozásalapítási és letelepedési lehetőséget biztosít. Az Orbán-kormány elhibázott, „unortodox” gazdasági, foglalkoztatási és oktatáspolitikájának áldozatai ennek köszönhetően más tagországokban tanulhatnak, dolgozhatnak. Mindenütt biztonságot jelent a nyugdíj-átutalási rendszer, az európai egészségügyi kártya, valamennyi tagországban jár a konzuli vagy akár az ombudsmani védelem is.

Nem érti, vagy nem akarja érteni az európai integráció lényegét, aki azt hiszi, hogy ez az „adják ide a pénzt, ami jár nekünk, és ne szóljanak bele abba, hogy mit csinálunk” elv alapján működhet. Az uniós tagság nemcsak előnyökkel, hanem kötelezettségekkel is jár. A közös értékrend tiszteletben tartásával, a közös szabályok betartásával. Ha egy tagállam ezeket megsérti, akkor a közös érdekek érvényesülését, az Európai Unió világgazdasági és világpolitikai céljainak elérését veszélyezteti. Az Európai Bizottság nem „beavatkozik”, hanem az alapszerződésben megszabott feladatát teljesíti, amikor számon kéri a tagállamoktól a csatlakozással vállalt értékek és szabályok betartását. Fontos tudni, hogy a bírálatok soha nem az adott országot, nem annak állampolgárait, lakosait, hanem értelemszerűen a kötelezettségekre fittyet hányó kormányokat célozzák.

Tény, hogy az Orbán-kormányt hivatalba lépése óta példátlan mennyiségű és élességű bírálat éri, azonban a Fidesz állításával ellentétben szó nincs valamiféle „baloldali ármányról”. A jobboldali többségű Európai Parlament már két alkalommal marasztalta el az Orbán-kormány politikáját. A vizsgálódást folytatják, legközelebb júniusban tűzik napirendre a demokrácia, a jogállamiság magyarországi helyzetét. Az Orbán-kormányt bíráló vezető politikusok és médiumok többsége nem baloldali, hanem jobboldali, konzervatív, kereszténydemokrata vagy liberális. Az Európai Bizottság is számos kötelezettségszegési eljárást indított, és továbbiakat helyezett kilátásba. Vizsgálódik az Európai Uniónál szélesebb, 47 tagállamot magába foglaló Európa Tanács és annak neves alkotmányjogászokból álló szakértői testülete, a velencei bizottság is. Az Európai Parlamenthez hasonlóan az Európa Tanács is júniusban fejezi be az alaptörvény IV. módosításának vizsgálatát. Sajnos biztosnak látszik az újabb elmarasztaló vélemény.

A helyzetet tovább rontja Orbán Viktornak és politikustársainak a reagálása. Megkérdőjelezik az európai intézmények jogát a bírálatra. Szemrebbenés nélkül tagadják az értékrend és a szabályok megsértését, félreértésre, tájékozatlanságra hivatkoznak. Jogos a kérdés: miért mindig és kizárólag a magyarországi politikát értik félre? Kettős mérce alkalmazásával is vádolják a bírálókat. Ez persze annyiban igaz, hogy csak azt a kormányt bírálják, amelyik okot ad rá. Mindezek mellett Orbán Viktor és kormánya szavahihetőségét már porig rombolták a hibák kijavítására tett, de be nem tartott ígéretek, a kettős beszéd, az uniós politikusok és intézmények félrevezetését szolgáló „pávatánc”, amivel a magyar kormányfő nyilvánosan még el is dicsekedett. Jóindulatra pedig aligha számíthat az, aki durván sértegeti az uniós intézményeket és politikusokat.

Az Európai Unió értékrendjében nem lehet olyan elemet találni, amely ellentétes lenne Magyarország, az itt élő emberek érdekeivel. A többtucatnyi példából csak egyet vegyünk szemügyre. Az Európai Bizottság kifogásolta, hogy Orbán Viktor kormánya és parlamenti többsége az alaptörvény részévé tette egy olyan intézkedésnek a lehetőségét, hogy amennyiben a kormány uniós normasértése miatt az Európai Bizottság pénzbüntetést szabna ki, azt a helyzetért hibás kormány egy különadó kivetésével a lépésben ártatlan adófizetőkre háríthatja. Mindezt mérlegelve érdemes megvizsgálni, hogy ki sérti a Magyarországon élő emberek érdekeit, és ki védi őket az érdeksérelemmel szemben. Meggyőződésem, hogy nem kell sokáig gondolkodni a válaszon: nem Orbán Viktor és kormánya védi az embereket a demokrácia, a jogállam mellett elkötelezett uniós intézményekkel szemben, hanem azok védik Magyarországot, annak lakosait az Orbán-kormány egyeduralmi törekvései ellen.

* A szerző volt külügyminiszter és uniós biztos.

 A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.