Bajnai Gordonnak kell lennie az ellenzéki együttműködés miniszterelnök-jelöltjének – mondta Gyurcsány Ferenc 2012. október 23-án. A legerősebb ellenzéki párt vezetőjének (aktuális fordítás: Mesterházy Attilának) kell a kormányfőjelöltnek lennie – közölte Gyurcsány Ferenc 2013. május 1-jén. Izgatottan várjuk a következő nemzeti ünnepet, mert nem kizárt, hogy a politikus újabb hasonlóan időtálló javaslattal jelentkezik.

Ez már csak azért is elképzelhető, mert munkássága mind nehezebben követhető. Ha egyáltalán. Most azzal is előállt, hogy az úgynevezett összefogásban mindenképp szükség van Bokros Lajosra, Fodor Gáborra, Schmuck Andorra, de akár még az – e tekintetben – inaktív Kuncze Gáborra is. Aki pedig válogat a jelentkezők között, az felvételizzen Orbánnál a Fideszbe. Mármost, ez éppen annyira összetett gondolat, mint amilyen komplex érveléssel a Fidesz-elnök összetartja a táborát, hogy egyúttal cáfoljuk a kettős mérce létezését is.

Az már csak hab a tortán, hogy Gyurcsány elfelejti megmagyarázni: miért van szükség mindenféle miniatűr szervezetre a gigakoalícióban? Főként olyanokra, amelyek társadalmi támogatottságával rivalizál a Műhely fantázianevű korábbi albérletközösségem rajongói tábora, melynek, meglehet, taglétszáma is konkurál néhány pártéval. Ennek megfelelően nincs is semmi jelentősége, hogy részese lesz-e a ma már népmesei hősként is azonosítható Összefogásnak, mert a fontos felvetések az oktatás-, a szociál- vagy a médiapolitikát, az ügynökügyet és a pártfinanszírozást érintik, nem pedig Fodort vagy Bokrost.

Nemhogy boldogtalan véget ért pártok frontembereinek mandátuma nem fő cél, de még Orbán leváltása sem. Az utóbbi is csak eszköz, mert ennek az egésznek egyetlen esetben van értelme: ha felszámolja a korrupciót, biztosítja az átláthatóságot, valamint a karakteresen baloldali, az esélyegyenlőséget a fókuszba helyező kormányzást. Ezért van szükség garanciákra, hogy eltűnik a posztkommunizmus szellemisége, a teljesítmény és az érdem iránti érdektelenség, s megvan az a szellemi háttér, amely nélkülözhetetlen a jó kormányzáshoz.

Kevesebb mint egy évvel a választások előtt akadnak bőven felvetések, amelyekre választ kell adni. Például az, amely a hétfőn publikált Medián-felmérés nyomán jelentkezik: miért nem akarja félmillió biztosan szavazó bizonytalan a baloldali pártokra adni voksát, ha elégedetlen a Fidesz-kormánnyal? Aki azt a választ adja, hogy hiányzik neki Fodor, esetleg Árok Kornél formációjának biztos helye az ellenzéki együttműködés rendszeréből, annak súlyos gondjai vannak a valóságészleléssel.

A fő baj ugyanis az, hogy a baloldalnak még nincs meg a története, amellyel győzni lehet. Azt viszont 2010 óta tudnia kell, melyik az a sztori, amelyikkel borzasztó vereséget lehet szenvedni. Az Orbán-rezsim miatt azok fizetik a legnagyobb árat ezért a históriáért, akik a legfontosabbak a baloldalnak. Nem érdemlik meg, hogy ezt újra elmeséljék nekik. Minden érintettnek meg kellene értenie: ez így nem megy. Ezt még csak nem is mi találtuk ki: a szavazók üzenik.