Szia A.!

Most találtam a Népszabadság online kiadásán egy írást: http://nol. hu/gazdasag/20130504-szaddam_ utan_trafik. Mindenekelőtt arra kérlek, olvasd el ezt a riportot!

Amikor elolvastad, gondold végig: ha tényleg az a helyzet, hogy mások üzlete lett/lesz itt elvéve, nem biztos, hogy bele szabad ebbe mászni. Sőt, véleményem szerint biztos, hogy nem szabad belemászni.

Ezt nem lehetett tudni előre. Azt azonban minden bizonnyal lehetett tudni, hogy ez is egy amolyan jó kis kelet-európai protekciós mutyi, de hát ilyen országban élünk. Tudom, Te nem politikai alapon kaptad: a szakértelmedet adtad egy pályázatíró cégnek, és fizetségül kérted, hogy magadnak is írhass egy pályázatot.

Hogy ne tűnjek álszentnek, elmondom: az alapítványi pályázatainknál mi is folyamatosan keressük nemcsak a szakmai, de a politikai kapcsolatokat is. Nem korrumpálunk és nem hagyjuk magunkat korrumpálni, de lobbizunk immár több mint 20 éve: minden eddigi kormánynál ezt tettük és tesszük ma is. Ez most azonban más. Hogy itt, a dohánykoncessziók ügyében mások kifosztása készülődne – állami közreműködéssel végrehajtott „újraelosztása” a javaknak mások jogfosztásán és tényleges kifosztásán keresztül – az csak most vált világossá, ezekben a napokban. Ez egy egészen másfajta ügy, minőségileg másféle biznisz, mint ami itt a rendszerváltás óta gyakran előfordult.

A XX. században elég sokszor történt, hogy valakitől elvették, ami az övé, mert kellett valaki másnak. Nemcsak zsidókat és zsidó származásúakat ért ilyen atrocitás, bár az volt a legdrámaibb történet. (Őket többnyire meg is ölték. Más csoportoknál gyilkosságok, hála istennek, „csak” ritkábban fordult elő nálunk.)

Néhány példa a családunkból:

– B. papa unokatestvérét (C. D. bácsit) kitelepítették, majd kétszer szökött haza Németországból az apjával, E. bácsival együtt. (Kérdezd meg apádat: róla kapta E. öcséd a nevét.) Mire hazajöttek, a házukat, a földjüket és minden vagyonukat már másnak adták, ahogy az összes kitelepített sváb házát szintén. Nem kisrészt éppen ez az „újraelosztás” motiválta a kitelepítést.

– F. papa (a dédapád) felesége (a dédanyád: G. mama) szegény lány volt. Emiatt nemcsak lenézték, de évtizedeken át szóba se álltak vele F. papa szülei, mert hát „hogy merte behálózni” a fiukat. G. mama ezért közel 20 éven át éjt nappallá téve gürcölt, hogy saját földet szerezzen és bebizonyítsa az apósáéknak, hogy ő is ér valamit. Közben a nagyobbik gyerekét (B. papa nővérét, H.-t, akiről I. H. lányom a második nevét, és J. nagynénéd legkisebb lánya is a nevét kapta) elvitte a mellhártyagyulladás, és G. mamának valószínűleg élete végéig lelkiismeret-furdalása volt, mert úgy érezhette, nem tudott eléggé vigyázni a lányára. Aztán jöttek a rákosisták, G. mamát kulákká nyilvánították, az összegürcölt földjét elvették és odaadták másoknak.

– Anyai nagyapádnak, K. bácsinak a családjától az egész, X. falva melletti parasztbirtokukat elvették, őket pedig évekre kitelepítették a Hortobágyra, ahol lényegében rabszolgaként dolgoztatták az egész családot. A földjüket megkapták mások.

– J. mindegyik férjének voltak zsidó felmenői, hogy az ő rokonságukkal és a családjaik vagyonával mi történt, arról nem is kell példákat mondani, benne van a törikönyvekben.

Most ez a trafikügy így alakult, ahogy. Gyilok nincs, reméljük nem is lesz, ott most nem tartunk.

Viszont még ha csak a fele lenne igaz annak, ami a Népszabi cikkében van,

sőt:

még ha most az Orbán-kormány meg is próbálna a botrány hatására valamiféle kompenzációt adni azoknak, akiktől elvették azt, ami az övék,

sőt:

még ha kiderülne, hogy nálunk, Y. városban ilyen egyáltalán nem is történt, mint ami a cikkben le van írva,

akkor sem szabad véleményem szerint elfogadni a koncessziót!

Jó lenne, ha nem ismétlődne (vagy folytatódna) a XX. század. Ez azon is múlik (mi több, szerintem főleg azon múlik), hogy mi, mostaniak mennyire vagyunk képesek ellenállni annak, hogy egyes őrült politikusok megint cinkosokká tegyenek bennünket mások kifosztásában.

Nyugodt lélekkel visszamondhatod a koncessziót, nem hagysz cserben, nem versz át vele senkit. Mivel valójában Téged vertek át, amikor egy ilyen ügybe belerángattak, visszaélve azzal, hogy normális embernek eszébe sem jut, hogy az állam még a XXI. században is ilyesmire lehet képes.

Üdv, szeretettel!

Nagybátyád: Lehrer Mláden Y. város

Ui.: A cikk egy valódi levél, amit tegnap küldtem el az unokaöcsémnek. A levélben szereplő neveket betűkkel helyettesítettem: egyszerűen ábécésorrendben új betűt alkalmazva egyegy új név jelölésére. A cikk végén a szerzői álnevet szintén az ábécé soron következő betűiből képeztem.

Még soha nem használtam álnevet. Az internetes kommentjeimet is mindig saját néven írom. Most a családtagjaim miatt választottam ezt a megoldást.

 

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.