N. Kósa Judit: Család elleni erőszak

Kezdhetnénk a vak komondorral is, de természetesen nem tesszük. Egyrészt, mert Balogh József immáron függetlenként védi-óvja a parlamentben a konzervatív értékeket, másrészt, mert Zsigó Róbert anyák napi köszöntőjében olyasmiről még véletlenül sem esett szó, amit a kormányzó kétharmad esetleg nem biztosít megfelelően a magyar asszonyoknak. Mint például a családon belüli erőszak elleni hathatós védelmet – hiszen az erre vonatkozó jogszabály megalkotását hosszabb ideje és látványosan szabotálja. A Fidesz újdonsült szóvivője ehelyett csupa olyasmit sorolt, amit pártja az utóbbi három évben úgymond a nők üdvére tett.

A lista önmagáért beszél, bár néhány kérdést így is fölvet. Például, hogy Zsigó képviselő nem érzi-e valamelyest elnagyoltnak azt a megjegyzését, hogy pártja „már a gyermek születésétől az iskoláztatásán, majd felnőtté válásán keresztül minden figyelmet megad” az édesanyáknak? Nem gondolja-e, hogy némely érintettnek erről majd a minapi beiskolázási cirkusz, a harmincvalahány fős osztály, esetleg a zsúfolt óvoda, az utcán-folyosón abszolvált napi testnevelésóra, az átírt tananyag, netán a megfizethető felsőoktatásból kizárt, épp emigrálni készülő gyerekek jutnak az eszébe? Ahogy az is kérdéses, érdemes-e az ismét hároméves gyessel és a munkavédelmi akciótervvel büszkélkedni egy olyan országban, ahol az állam képtelen arra ösztönözni a munkáltatókat, hogy parkolópályára kényszerítés helyett részmunkaidőben foglalkoztassák az anyákat, és ahol a gyesből tízezrek számára egyetlen út vezet vissza a munkaerőpiacra: a közmunkáé.

Zsigó képviselő azonban láthatóan a Selmeczi Gabriella-féle szóvivői sillabuszból tanult, így az önnön teljesítményüktől mámoros hangon gyorsan azt is kijelentette: az egyesült baloldal természetesen arra szövetkezik, hogy az első adandó alkalommal tönkretegye a Fidesz eredményeit. Merthogy – így a honatya – „a család fogalma nincs benne a baloldal értékrendszerében”. Amire tulajdonképpen kár bármit is mondani, mert az ember immár látja és tudja: valóban kialakult az a fideszes politikusi generáció, amelyik elhiszi, hogy a magánélet is kételkedés nélkül felosztható „jó”-ra és „rossz”-ra; ami jó, az az ő politikai táboruké, ami rossz, az az ellenségnek tekintett ellenzék osztályrésze. Bizonyos mindennapi értékek hatalmi szóval kisajátíthatók, akinél a politikai hatalom, annál van a jog is, hogy rendet vágjon a más életében, ítélkezzen kétely nélkül, a közhelyes butaság fensőbbségével.

Ha valami, talán ez a kérlelhetetlenség elgondolkodtatja mindazokat, akik – a fiatal generációkban immár többségben – úgy döntöttek, hivatalos házasságkötés nélkül vállalnak párjukkal közös sorsot, közös otthont, közös gyermeket, és mindezt úgy élik meg, hogy a „családom”. Lehet, hogy baloldaliak, lehet, hogy nem – de hogy a családfogalmuk nem egyezik azzal, amit Zsigó képviselő pártja alkotmányos rangra emelt, az krucifix. És ehhez képest az anyák napra rendelt pártbeszéd mégiscsak kegyetlen cinizmus.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.