Én csinálok egy olyat. Ez a kijelentés nem hibátlan biciklicsel megtekintése utáni fölindulás terméke, hanem magyar törvénnyel kapcsolatos közlés.

Orbán Viktor miniszterelnök Tarlós Istvánnal volt budapesti buszos városnézésen, s egy aktuális probléma megoldásaként az egyfős jogszabályalkotást jelölte meg. Ha most megemlítjük, hogy akad néhány száz politikus ebben az országban, aki a törvényhozó hatalmat képviseli, s egy demokráciában meglehetősen visszataszítónak tetszik az egyes szám első személyben alkalmazott uralkodói retorika, akkor nyilván csupán az Orbán-fóbiánk súlyosbodásáról van szó.

Merthogy amúgy a demokrácia kiterjesztéseként értékelnénk, ha hasonló videót néznénk, s azt látnánk, hogy az előszeretettel lenézett afrikai országok egyikének elöljárója ilyen tempóban közlekedik a jogrendben. Errefelé már teljesen természetes, hogy nem csupán a végrehajtó, hanem a törvényhozó hatalom is Orbán Viktoré. Nem mintha kétségeink lettek volna efelől, ám most deklarálta is: díszletnek tekinti saját frakcióját, amelynek egyetlen feladata, hogy ne játssza el a vak komondor szerepét, azaz az első józan embert ne buktassa el.

Az igazságszolgáltatás még nincs privatizálva, de a kormányfő már osztogat tanácsokat a bíróknak, s igaza is van, mert a jogszabályoknak megfelelő ítélkezés gyakorlata kétségkívül elavult, több száz, sőt, több ezer éves szokás, messzemenően megérett a reformra. Ideje lenne, hogy Orbán ossza a verdikteket az előre megfontolt almarablás ügyétől Sukoróig, mintegy fókuszba helyezve azt a komplex jogelméleti konstrukciót, hogy tudniillik ne életidegen határozatok szülessenek. Mert aki nem tudná, a jogszabályok másfelé a vitalitásukkal tüntetnek, olyan olvasottak s könnyen érthetőek, akár a legnépszerűbb bulvárlapok.

Persze a hatalom mifelénk divatos kezelése miatt károgni csak hisztériakeltés. Ennek a tevékenységnek a keretében, nemzetközi kapcsolatainkat kihasználva, már le is adtuk a rendelést a New York Timesnak: másfél oldalas cikket kértünk, amiben azzal szeretnénk riogatni, hogy minden külföldi turistának el kell rejtenie a fényképezőgépét Budapesten, ha Orbán Viktort lát közeledni, mert ha nincs résen, a kormányfő hoz egy törvényt a készülék megszerzéséről, ahogy az Andrássy úti ingatlan ügyében is eszébe jutott.

Ugyancsak a hiszti kategóriájába tartozik a tiltakozás amiatt, hogy egy politikus egyedül dönt mindenben, a jogállami intézményeket addig heréli, amíg azok semmiféle akadályt nem gördíthetnek aktuális tervei megvalósítása elé. Mert ez így helyes, hiszen mindannyian tudjuk, hogy jót akar. Ezért hovatovább előremutató, ha még a hétvégi házibuli zenei műsorát is ő szerkeszti, s ha kell, alkotmányt módosít a parti sikere, a magyar zene megfelelő aránya érdekében. Már úgyis sok mindent próbáltunk, de olyan még nem volt, hogy Magyarország államformája Orbán Viktor. Most csinált egy olyat.