Megrovást kaptam TGM-től, amiért Horváth Zoltán fiaként nem tudom a történelmet. TGM egy nemrég a Népszabadságban megjelent írásomra utal (2013. április 16.). Nem történelmi tanulmányt írtam, nem lévén történész ilyet nem is mertem volna elkövetni. Publicisztikai vitacikkemben – „három tekintélyre” hivatkozva – arra utaltam, hogy az ezeréves határok siratása tragédiához vezet. Ezt én Horváth Zoltántól is így tanultam.

De nem állítottam, hogy a három bölcs ezt rögtön, 1918-ban így gondolta. Én úgy tudom, hogy 1918-ban Jászi a (Károlyi-) kormány megbízásából kezdett tárgyalni a hazai nemzetiségek vezetőivel, és autonómiát ajánlott nekik az akkori határokon belül. Döbbenten tapasztalta, hogy ez addigra túlhaladott állásponttá vált. A nemzetiségek követelésének teljesítése viszont olyan harakiri lett volna, amelyet a Károlyi-kormány nem fogadhatott el.

De nem is ebbe (a Vix-jegyzékbe) buktak belé Károlyiék, hanem abba, hogy a polgári kormányt – a pétervári példát követve – elsöpörte a proletárforradalom, amelyhez hármuk közül csak Kunfi csatlakozott. Kun Béláék azonban nem az ezeréves határok megőrzésében gondolkodtak, hanem a világforradalom eljövetelére számítottak. A magyar Vörös Hadsereg Kassa irányában támadt, abban a reményben, hogy sikerül kapcsolatot teremtenie az orosz forradalommal. Ez azonban nem sikerült.

Kassáig eljutottak, de aztán az Entente politikusai visszaparancsolták az előretörő magyar hadakat. A románokkal leverették a Magyar Tanácsköztársaságot, a világforradalom pedig elmaradt. A győztes hatalmak diktáltak. Az eredendő bűn a Szerbiához intézett hadüzenet volt, amelyet a magyar urak nagyon is akartak. Ezek után ki is robbant az első világháború, amelyben a vesztesek oldalán vettünk részt. Én Horváth Zoltántól így tanultam.

Zárójelben említem csak, kedves TGM, mennyire meglepett, hogy az irredenta szobrok, emlékhelyek ékessége, a „Nem, nem, soha” szlogen a Károlyi-kormánytól származott volna. Örülnék, ha elárulnád, hogy ezt honnan veszed. A Vix-jegyzék után a Barinkay-kormány azonnal lemondott, Károlyi tiszta szocdem kormányt akart kinevezni, de a szocdemek lepaktáltak a kommunistákkal, és azonnal kirúgták Károlyit. Ami tanulmányod érdemét illeti, egyetértünk abban, hogy a jelenlegi rendszerben illett volna, hogy az Eszmélet is megkapja azt a támogatást, amit a többieknek megszavaztak.

De ha már olyan hosszan elemezted a marxizmus mai helyzetét, érdemes lett volna azon is elgondolkodni, hogy mégiscsak fura, hogy a kormány pénzzel támogassa az ellenzéke sajtóját, az ellenzéki kultúrát. Ami ma van, az a szocializmus maradványa, ahol egyetlen pénzelosztó működött, de akkor egy párt volt, és nem létezett legális ellenzék. Ez az igazi kapitalizmusban nem így van. Az állam maximum egy-két nemzeti színházat támogat, a folyóiratokat egyetemek, független intézmények adják ki. A német Lettre International megalakulása óta máig hirdetésekből tartja fenn magát.

Az internet teljesen új helyzetet teremtett, ezt is végig kellene gondolni. Persze nem ebben a röpke válaszban. A marxizmusról annyit, hogy napjainkban annyi marxizmus van, ahány marxista. Velük, már akivel érdemes, csak név szerint, a vitatott tanulmányok szerzőjének, címének megadásával, lehetőleg idézetekkel lenne érdemes vitatkozni.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.