Mert ami eddig ezen a néven futott a menetrendben, az még egy segédmotoros kerékpárt sem nagyon képes megelőzni. Vagyis mifelénk csak lassú, nagyon lassú és borzasztóan lassú vonatok közlekednek, amelyek a Szerencs és Sárospatak közötti, alig negyvenperces menetidővel számolt szakaszon nemritkán fél órát is képesek késni. A sebesvonatokon is leginkább a sebeket keressük, merthogy nem a gyorsaságukról kapták a nevüket, az biztos.

Mifelénk nem az a kérdés, hogy késik-e a vonat, hanem az, hogy most éppen miért és mennyit. A fagyos, havas időszak után jön az eső, a szél, aztán meg a meleg akadályozza a vasúti közlekedést. Vagy ha egyik sem, akkor azért nem jön időben a vonat, mert az ég kék, a fű meg zöld. Így hát nem marad más, türelmesen várakozunk a végletekig lelakott állomásokon. Vannak aranyszabályaink is. Az egyik ilyen, hogy világos nadrágot ne vegyél fel az utazáshoz, és tiszta ruhában ne ülj le a kupékban. Nálunk az első osztály olyan, mint máshol a másodosztály. Vagy olyan se. Most meg még drágább lesz, mert a valóságban csak papíron létező gyorsvonatokra újabb tarifát vezet be szeretett vasúttársaságunk.

Ha szabad tovább akadékoskodnom, a Sátoraljaújhely és Szerencs vasútvonal hatósugarában van az ország tíz legszegényebb régiójából öt. Mivel az előzetes hírek szerint a MÁV távolságtól teszi függővé a felárat, és Zemplén minden értelemben nagyon távol van a fővárostól, akkor e logika mentén haladva vélhetően az egyébként is szegény emberek fizetik majd a több pénzt az utazásért. Hacsak nem a szemét… bocsánat, személyvonatot választják, amiről alig lehet megmondani, mikor áll és mikor megy.

Tavaly annyi ugyan történt, hogy megkezdték a helyenként negyven kilométer per órás „sebességre” alkalmas vasúti pálya felújítását, de a folytatás ideje és tartama időközben eléggé ködössé vált. Az évtizedek óta tervezett pályarekonstrukció és az esetleges villamosítás kicsikarásába eddig az összes politikai lobbi bicskája is beletörött. A két szocialista országgyűlési képviselő, Soós Győző, majd Vécsi István kezdeményezései mindig a célegyenesben buktak el, most pedig Hörcsik Richárd fideszes honatya életéből vesz el éveket a normális zempléni vasúti közlekedésért a vasúttársaság vezetőivel, valamint a szaktárcával folytatott harc.

Mert a helyi politikusok jól tudják, ha még egyszer a vasút felújításával kampányolnak a választási hajrában, akkor – ha meg nem is dobálják őket – a fórumokon a visszafogottabb emberek mosolyogni fognak, mások pedig harsány nevetésben törnek ki. Mellesleg megjegyzem, a minősíthetetlen vasúti közlekedés alternatívája az ország legrosszabb két számjegyű útjai között számon tartott 37-es főút. Ha így mennek tovább az ügyek, Szerencsnél hamarosan tényleg kitehetjük majd, hogy Banglades-alsó.