A minap Csepelen volt dolgom. Rég nem jártam arra, csak most láttam a polgármesteri hivatallal szemben tavaly nyáron fölállított ereklyés országzászlót. Sok helyen van ilyen az országban. Az van rájuk írva, hogy „Így volt, így lesz”. Ezzel a zászlóval, ezzel a jelszóval üzente a hivatalos Magyarország annak idején rendíthetetlen elkötelezettségét az iránt, hogy helyreállítja Nagy-Magyarországot. 

Ilyen lobogókkal kell teleaggatni az országot, ha azt akarjuk, hogy határainkon túl az ottani többségi nacionalistáknak minél többen elhiggyék azt a képtelenséget, hogy Magyarország komolyan hisz e területek visszaszerezhetőségében, a magyarság erre törekszik, minden jogérvényesítő szándéka, autonómiakövetelése ezt az akaratot rejti, tehát ezeket az adott ország érdekében a lehető legkisebb mértékben kell nekik biztosítani. Aki tehát azt akarja, hogy a kisebbségi magyaroknak minél rosszabb legyen, ilyen zászlókat állít. Ezt Kövér László avatta, aki mindenütt ott van, ahol magyaroknak ártani lehet.

„Jaj annak a nemzetnek, amely megfeledkezik múltjáról. (...) az egységes magyar nemzetet jelképező új emlékmű felállításával a nemzet összefogását és a jövő reményét hirdetik, mert bármennyire is ki lehetett fosztani egy országot, az képes volt újra talpra állni. Tehetséges, szorgalmas és élni akaró polgárai mindig újjáteremtették az elpusztított vidékeket és közösségeket.” Így szónokolt a szónok.

Azért szónokolt éppen így, mert Csepelen az országzászló fölállítását Csepel hajdani újjászületésével kötötték össze. Az van az emlékműre ráírva, hogy „Az ereklyés országzászlót újraállíttatta – Csepel újjáépítésének 300. évfordulója alkalmából – Csepel önkormányzata 2012. július 18-án”.

Ezért érdemes ez az ügy a szóra. Tudniillik, aminek a 300. évfordulója tavaly júliusban elérkezett, tisztán „labanc” belügy volt. Semmi köze nem volt se magyar nemzethez, se magyar országhoz (sic!). Ha már egyszer „jaj annak a nemzetnek, amely megfeledkezik a múltjáról”, akkor éppen erről nem kellene megfeledkezni.

Csepel szigetét 300 évvel ezelőtt Eugen von Savoyen herceg birtokolta, akit ugyan mi Savoyai Jenő néven emlegetünk, de ettől még nem lesz magyarabb, mint Verne Gyula. Ez a herceg a magyar dicsőség szaporítására bizony nem alkalmas, legfeljebb arra, hogy a keresztény-konzervatív macsók előítéleteit szétzúzza, mivel satnya is volt, meleg is volt, mégis korának legnagyobb hadvezére lett. Ő harcolt a legeredményesebben azért, hogy a magyarokkal és hazájukkal együtt minél több nép és tartomány fölött uralkodjanak a Habsburgok. Rákóczi ellen is lelkesen fölvonult, csak aztán máshová vezényelték.

A kurucveszély elhárulása után érkezett el az idő, hogy a herceg birtokának elpusztult településeit újjáépítsék. Természetesen nem magyar Csepelt építettek Magyarországnak, hanem német Csepelt a Habsburg-tartománynak. Az országzászló felállításával annak a 300. évfordulóját ünnepelték, hogy 1712. július 18-án (amint az Csepel honlapján is olvasható) Verlet Klaudius főkormányzó német nyelvű szerződést kötött egy bizonyos Johann Georg Utzcal Svábföldről érkező telepesek befogadására. Jöttek is a labanc hívó szavára német és rác telepesek, s ők építették újjá Csepelt. Jól tették.