Amikor friss, ropogós idegenforgalmi tanulmányokban arról olvasok, hogy erősíteni kell „a balatoni desztináció marketingjét”, ki kell küszöbölni a párhuzamosságokat, nem szabad a településeknek egymástól függetlenül, egységes koncepció nélkül fejlesztésekbe fogniuk, meg több attrakcióra, összehangoltabb programtervezésre volna szükség – szóval, akkor eszembe jutnak a 80-as évek drágán készített kutatásai, amelyek ugyanezekről szóltak.

Füred a szezonra vár

A tóparti vendéglátók új generációja már nem nosztalgiázik az elmúlt idők NSZK–NDK-találkozóiról, a szakszervezeti üdülések tábortüzeiről, a mai Balaton egészen másról szól. Alaposan átalakult a vendégkör, négy év számai alapján több mint 25 százalékkal kevesebb a külföldi, amit csak részben pótol a magyar – aki nagyon megnézi, hogy mire költ. Panziók, éttermek sora csukott be, ami úgymond piaci tisztulást eredményezett, vége a „nagy trükkök, átverések” időszakának, ahogy a társasüdülő-boomnak is, „eladó” táblákba ütközünk mindenütt. (Mégis: a szemesi Kistücsök éttermen kívül nemigen akad jegyzett gasztronómiai produkció.) Az SCD óriásprojektjei szintén a semmibe vesztek, s arra sem kíváncsi senki, hogy pontosan kiké lett az ingatlanvagyon, s mit akarnak-képesek vele kezdeni. Továbbra is hat-nyolc hét itt a főszezon, annak időjárásától függ tízezrek megélhetése. Vannak szép vitorláskikötők, néhány télen is vonzó wellness-szálló, bortúra, kulturális esemény, látnivaló – nagyobb befektetések viszont egyelőre nem várhatók még akkor sem, ha a kormányzat bizonyos helyeken lazítani próbál a szigorú építési-környezetvédelmi előírásokon.

Ennyit tud a tó, s néhány évig körülbelül ennyit is fog. A külföldiek Horvátországot és Ausztriát preferálják, a magyarok pedig a közeljövőben is hozzávetőleg ennyit engedhetnek meg maguknak. A gombamód épült társasüdülők lakosai huzamosabban tartózkodnak itt, ebből talán jöhet a dráguláson kívül némi pluszbevétel. A parti települések önkormányzatainak se terük, se lehetőségük nincs monstre összefogásra, hiszen pénzük, erejük jobbára a szinten tartásra korlátozódik (kivétel néhány város, amelyik viszont versenyben van a turistáért). A part menti közös területek az idény kezdetekor tiszták, fövenyként funkcionálnak, majd fokozatosan válnak meggyötörtté, kiszáradttá, ápolatlanná. Jellemző, hogy 2011-ben néhány vállalkozó ezeken a helyeken még kölcsönzött műanyag ágyakat, tavaly azonban föladták, a szabad strandok vendégei pléden fekszenek.

Vérmes idegenforgalmi reményeink tehát ne legyenek, elég a tavalyi szép nyár megismétléséért drukkolni. Kivételt képez Hévíz és környéke, amely virágzik, és remélhetően képes eltartani a sármelléki repteret, de ebből maga a Balaton viszonylag keveset profitál. A gyógyfürdőjére büszke város egyébként lassan orosz „fennhatóság” alá kerül, ami jó, mert az oroszok költenek, rossz, mert ugyanakkor bizonyos vendégkört távol tartanak. Mindenesetre országosan érzékelhető trend, hogy a nyugati turizmus visszaszorul, a Keletről érkezők száma nő.

A Balaton vizére és vízszintjére nem lehet különösebb panasz – a tavaly őszi 38-cal szemben most 120-122 centiméter: a déli parton sem kell majd a tóban hosszan gyalogolni, úszva pedig szebbnek látni mindent.