Az utcák neve jelentsen olyasmit, hogy hol van, merre tart (pl. Üllői út, Gyáli út, Mogyoródi út, Naphegy u.); milyen nevezetes kocsma van/volt arrafelé (Szív utca, Pilvax köz, Aranykéz u., Fortuna u.); őrizzék a telkek családi vonatkozásait (Aladár u., Piroska u., Zsolt u.); legyenek helytörténeti emlékre utalóak (Vízafogó u., Iskola u., Bíró u., Halász u., Sörgyár u. stb...); s persze őrizzék híres emberek emlékét is – másodsorban.

Magyarországon ez utóbbi szokás rendkívül elterjedt. Ez a „hagyomány”. Jön egy politikai változás és vele az átkeresztelések tömege, s ha már így van, megszoktuk. De aligha van olyan világváros, ahol ilyen sokszor és ennyire gyakran változtatják meg a közterületek neveit. 1989–1992 között sok-sok utcanév megváltozott, ami természetes volt akkor – s megfelelt a „hagyománynak” is. Teljesen úgy tűnt aztán, többé-kevésbé nyugvópontra jutottunk. A főváros területén a továbbiakban már csak évente egyszer-kétszer került sor újabb „igények” elbírálására.

Most megint keresztelnek Budapesten, mégpedig szinte minden hónapban. Megváltozott a jogszabály is néhány pontjában: már nem kell huszonöt, csak öt évig várni arra, hogy valakiről – a halála után – elnevezzenek egy utcát, s nemcsak „visszakeresztelés” esetén lehet már valahol meglévő utcanevet adni a városban, de kerületenként is lehet minden névből egy-egy (amit 1873-ban a Fővárosi Közmunkák Tanácsa egyszer már kiküszöbölt), tehát akár 23 egyforma nevű új (!) utca is lehet Budapesten.

A legutóbb ebben a kérdésben hozott legfelsőbb szintű, tehát parlamenti döntés értelmében (2011. évi CLXXXIX. törvény) az önkormányzatok nem dönthetnek minden elnevezés meghagyását, vagy megváltoztatását illetően maguk, bizonyos elnevezéseket illetően kötelezettségeik vannak. Olvassunk bele a törvény szövegébe:

14. § (2) bekezdése a következőket tartalmazza: „közterület, illetve közintézmény nem viselheti a) olyan személy nevét, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett, vagy b) olyan kifejezést vagy olyan szervezet nevét, amely a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerre közvetlenül utal.”

A § (3) bekezdése: „Ha a helyi önkormányzat döntése során kétség merül fel a tekintetben, hogy a közterület neve megfelel-e a (2) bekezdésnek, arról beszerzi a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalását.”

Ha nem is vagyok híve annak, hogy emberek nevét viseljék a közterületek, tudomásul vettem, hogy ez nálunk így szokás,meg azt is, hogy ez állandó változásban van. De azért vannak különös esetek. Már az meglepett, amikor azt hallottam, hogy (a fenti jogszabályi paragrafus okán) Frankel Leóra rákérdezett az Akadémián a főváros. Frankel nemhogy nem huszadik századi, de abban az időpontban, amikor miniszter volt Párizsban, még a XIX. század utolsó negyede sem kezdődött el. A Pesti Barnabás utcát átkeresztelték nemrég, s gyanakodni kezdtem, hogy a vele, s Pataky Istvánnal, Kreutz Róberttel együtt kivégzett antifasiszta mártír Bajcsy-Zsilinszky is mindjárt sorra kerül. Vajon a nyilasok által legyilkolt újságírók, Somogyi, Bacsó, Stollár Béla „alapoztak-e meg önkényuralmi politikai rendszert”? És Kiss János, Nagy Jenő és Tarcsay Vilmos? Vajon hogyan ítéltetik meg az ’56-osok személye? Másképpen a Rákosi-korszaknak azok a politikusai, akik azután mártírokká lettek és másképpen azok, akik nem – gondolom. Vajon a XX. század két világháborúja utáni „önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában” felelősek-e azok a párt- vagy állami vezetők, akik Magyarországot a világháborúkba vezették? Bár ez – úgy tűnik – differenciáltan kezelendő kérdés, hiszen a csak 1917-ben lemondott első világháborús miniszterelnök szobrát éppen most faragják újra. És azok, akik a második világháborúba vitték az országot?

Nem irigylem a Magyar Tudományos Akadémia történészeit, akiknek minden feltett kérdésre objektív választ kell adniuk! Még az is előfordulhat, hogy néhány festő-, szobrász-, esztéta-, történész-, de legkivált író- és költőóriás munkásságát is – egy-egy önkormányzat felkérésére – majd vizsgálniuk kell, hogy bizony ebből a szempontból a „száműzöttek” listájára kerüljenek-e vagy sem. És mi van akkor, „ha a helyi önkormányzat döntése során kétség” nem „merül fel a tekintetben, hogy a közterület neve megfelel-e a (2) bekezdésnek”, ha egy önkormányzat – mint például az elhíresült gyömrői eset tanúsítja – nem bizonytalan, nem kérdez, csak elnevez?

És mi lesz az úttörőkkel? Rákosi pajtáshoz kötődnek, vagy Cooper indiánjaihoz? Mi lesz a szakszervezeti vezetőkkel és a munkások meg a gyáripar más egyszerűbb elnevezéseivel? Nem lett volna jó csak virágneveket adni az utcáknak, tereknek? Nem lenne ennyi bonyodalom…

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.