Öngyújtó
Keserű ébredése lesz Hadházy Ákosnak. Ő azt hiszi, időben szólt. Hogy egyszer majd megköszönik neki társai, hogy a vészfékhez nyúlt. Valószínűleg ő sem gondolta volna, hogy rá vár ez a szerep, s pont a nemzeti trafikok ügyében. Hogy ő lesz, akire a publicisták már régóta vártak, aki egyszer csak felemeli a fejét, és névvel, lakcímmel azt mondja, elég, ne hazudjunk tovább, volt egyeztetés!
Hadházy Ákos, szekszárdi állatorvos, 2006 óta a Fidesz önkormányzati képviselője. Lett volna már korábban alkalma a figyelmeztetésre, nem is csinál titkot abból, hogy a trafikelosztás csak ürügy, igazán a pártjában zajló folyamatok aggasztják – igen, korántsem végpontról beszél, hanem inkább arról, hogy vigyázni kell, mert a Fideszt elkábította a nagyarányú győzelem, s mivel szerinte nincs ütőképes ellenzék, előbb-utóbb nem fogják tudni kontrollálni saját döntéseiket, mert a párton belül is a legtöbben helyezkednek és engedelmesek. Márpedig ez az állapot időnként nemcsak rossz döntéseket szül, időnként csakis egyéni érdekeket szolgál.
Ennek akarja útját állni Hadházy Ákos, akinek dédnagyapja után vitézi címe van, nagyapja református lelkész volt, ő kántor. Most elszánta magát, ami dicséretes és méltánylandó, mert nevüket vállalva eleddig kevesen álltak a sarkukra. Hogy éppen a dohányboltok elosztásának anomáliája hozta meg bátorságát; hogy ez volt az a pillanat, amikor felismerte, elveszhet pártja erkölcsi-szellemi tőkéje; hogy éppen itt bukkant rá egyéni érdekek érvényesülésére – ne csodálkozzunk. Ez közvetlenül a szeme előtt zajlott. Azon a kispályán, ahol ő – így fogalmaz – a legutolsó végvár legutolsó katonája.
Csakhogy téved. Úgy jár, mint aki a poros úton fekvő foszlott kalapba rúg, mert nem veszi észre az alatta megbújó jókora követ. A trafik-újrafelosztás több, mint aminek látszik. Nem rossz döntések véletlen egymásutánisága, hanem a koncepció maga. Aprólékosan kidolgozott terv, s egyben mentalitás. Az óriás demizsonból alácsöppenő, a különteremből kiszorult vendégeknek jutó ital. A kisebb kifizetőhelyek közül az egyik.
Az alkotók úgy vélték, hogy annyi kemény harc után trafikország lázadását könnyű lesz leverni. Elé kell állítani egy másik botrányt, a néhány államtitkári poén nem gúnyt és önteltséget, hanem eltökéltséget és az eljárás tisztaságába vetett hitet sugallja, a névtelen kiszivárogtatásokhoz pedig elég egy erőteljes cáfolat. Csakhogy a trafik veszélyes üzem. Kicsi, jelentéktelennek tűnik, de minden eleme a közelünkben van, ott nő elviselhetetlenné a történet – például azzal, hogy a nyertesek kihirdetése után emelik 4-ről 10-re, majd 12 százalékra az árrést. Persze kizárólag az egészségünk védelmében. Azért, hogy letegyük a cigarettát.
Cikkekben utálom a nevekkel való játékot, de kivételesen: Hadházy mostantól hadban áll. A szekszárdi polgármester felháborodott nyilatkozatban utasította vissza állításait, mondván, sem frakcióülés, sem politikai egyeztetés nem volt a dohányárudákra pályázók listájáról. És mintha nem olvasta volna politikustársa szavait, nem érti, hogy a képviselőnek mi ezzel a célja, mik a szándékai. Hadházy nem hagyja annyiban: szerinte pénteki sajtótájékoztatóján kiderül, hogy ő mondott igazat.
De ez sem fogja zavarni a Fidesz-kommandót. Megint csak egyetlen ember vonulhatna vissza, akit Orbán Viktornak hívnak. Ő azonban ezt nem teheti, mert az maga a lelepleződés. Ehelyett készül a baloldali trafikosok listája. Ilyen úgy sincs még. Hadházyból sem lesz mártír. Egy év múlva azt sem tudjuk majd, mi van vele.
És a Fidesszel?