Véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy... a kormány közérdekű adatok nyilvánosságra hozatalát akadályozza saját hatalmi ambícióitól vezérelve; minden olyan kezdeményezést támogatni kell, amely erősíti az átláthatóságot, elősegíti a hatalom ellenőrizhetőségét – ez áll a Fidesz választási programjában, mellyel megnyerte a választásokat. 

A Fidesz átmenetele című sorozatom utolsó részében sokat idéztem abból a programból. Csupa olyat, aminek a második Orbán-kormány az ellenkezőjét tette. Csak a helyhiány akadályozott meg abban, hogy még többet idézzek. A Fidesz esetében az a normális, hogy az ellenkezőjét teszi annak, amit ígért. Ha egy párt így tesz, akkor a hatalma illegitim. Vélekedett a Fidesz 2006-ban. Orbán Viktor erre a tételre hatalmas retorikai építményt alapozott.

Ezen retorika szerint Orbán jelenlegi kormánya nem legitim. Nem arról van szó, hogy az ellenzék gondol a világról és annak részleteiről valamit, a Fidesz pedig valami mást, vitatkozni lehet rajta, kinek van igaza, végül a választók választotta igazság érvényesül. Nem. A kormányzó Fidesz minden markáns állítása a Fidesz valamely korábbi markáns állításának az ellentéte. A véleményváltozás nem ideológiai fejlődésből, hanem a párt érdekeinek változásából fakad.

A Fidesz nem forradalmi, hanem konszolidációs kormányzást ígért, arra kért és kapott fölhatalmazást, hogy megszilárdítja a nyugati típusú társadalmi és gazdasági rendet, a jogbiztonságot, véget vet a jog önkényes kezelésének. Amióta hatalmon van, következetesen ennek az ellenkezőjét teszi. Minden jogszabályt és pályázatot – amennyire csak módjában áll – úgy alakít, hogy az valamilyen gumiszabály, gumiparagrafus, gumikategória révén önkényes, ellenőrizhetetlen és megfellebbezhetetlen döntési lehetőséget adjon Orbánnak és az ő embereinek. Melyik egyház lehet egyház, melyik szakon hányan tanulhatnak, melyik nyugdíjas orvos maradhat orvos, kié legyen a föld és a trafik stb.

Ebből következik az igény, hogy bármilyen közérdekű adatot elrejtsenek. Az önkényességek láncolatot alkotnak, egyikből következik a másik. Ha a trafikpályázatot (számos egyéb pályázathoz hasonlóan) úgy írják ki, hogy az objektív, normatív elemek eltörpüljenek a „szubjektívek” mellett, tehát kegygazdálkodás keretében, pofára adják a koncessziót, akkor a pályázatokat el kell dugni. Különben az lesz, mint a földek esetében, a nyilvánosság értesül róla, hogy szó szerint ugyanarra az üzleti tervre az egyik esetben sokszor annyi pontot adnak, mint a másikban.

A demokráciát nem elvi, hanem gyakorlati okokból szokták szétverni. Orbán és csapata, ha olykor gyárt is hozzá utólag ideológiát, nem elvi okokból rúgja félre azokat az elveket, amelyeket korábban szentnek hirdetett, hanem azért, hogy az akaratuk adott ügyben érvényesüljön. Ez a praktikus szempont fontosabb, mint az elv. És ahol ez van, ott nincs demokrácia. Ez az, amit az elvek védelmezőit ledogmatikusozó, rövidlátó, önsorsrontó pragmatikusok nem képesek fölismerni. Néha még ellenzékben sem.