Megvan az egymillió aláírás, jelentette be igen büszkén a Fidesz nemrég, de tegnap azt is megtudtuk, hogy ezzel koránt sincs vége, még csak most indul az internetes kampány. Pedig már eddig is ilyen szívet melengető tömeg adta a nevét ahhoz, hogy csökkenteni kell a rezsit, s ennek érdekében védjük meg a kormányt, amikor bírósági ítélettel és külföldi nagyvállalatokkal harcol a magyar emberek pénzéért.

Egymillió ember nagyon sok. És majd még jönnek mások is, aláírnak. Impozáns. De a hétmillió mégiscsak hétszer ennyi. Ennyien nem írták alá ugyanis az ívekre nyomott, konyhai falvédőre való szöveget, amelynek kérdése vetekszik azzal a dilemmával, hogy akar-e a magyar fizetni, ha orvoshoz megy, vagy jó lesz az neki ingyen is. Komoly szervezési hibák és mozgósítási deficit lehet ott, ahol épp annyian írják alá ezt az ajándékutalványt, mint ahányan visszaküldtek egy átlagos nemzeti konzultációs borítékot.

Pedig ahhoz postára kellett menni, ehhez csak utcára vagy éppen kinyitni az ajtót, ha csengetett egy jóember, és mégsem pénzt kért. Igaz, a 2010-es nemzeti konzultációhoz képest már komoly körhátránnyal indult ez a gyűjtés, mert jóval kevesebben lettünk, akik aláírhatunk. Egybehangzó becslések szerint az utóbbi években ugyanis mintegy félmilliónyian váltak hozzáférhetetlenné a Fidesz aláírásgyűjtői számára is, ugyanis elhagyták az országot.

Nagyobb részük ebben a ciklusban, mert egyrészt már könnyebb menni, mint korábban, és egyre kevesebb ok van maradni. Ezt a félmilliót viszonylag könnyű leírni, még ha be is hozza József Attila másfél millió kitántorgóját, de azért nyugalom, az mégiscsak sokkal több, háromszor ennyi. Főként, hogy valójában inkább kétmillió volt az a másfél – igaz, úgy harminc év alatt jött össze. A legnagyobb rész a századforduló utáni tíz évben indult neki a világnak. Megrendítő veszteség, de időarányosan annyian, mint most, még akkor sem mentek el.

„Szíve szorult, rezgett a lába, acsargó habon tovatűnt” – nem volt könnyű elhatározás ez akkor sem. És hozzá kell tennünk azt is, hogy az akkori kétmilliónak csak a negyede volt magyar anyanyelvű, nemzetiségű, a többség az ország akkori peremterületeiről vágott neki – elsősorban – Amerikának.

Az ötszázezres magyar kivonulás tehát most is megvan. Pillanatok alatt. Most is, akkor is a legaktívabbak mennek. A harminc év alattiak. A többség azzal, hogy majd visszajön. De nem szoktak. Viszont nem fogyasztanak itthon már se gázt, se áramot. Ahonnan elmentek, ott a rezsi csökken. Több mint tíz százalékkal. Érdemes aláírni: a kormány betartja ígéretét.