Mondok pár helyet, kitalálják, mi bennük a közös? Jáki templom, pesti Szabadság tér, esztergomi bazilika, Dohány utcai zsinagóga. Hm? Hát persze, ezek olyan, a hazánk történelme, a magyarság nemzettudata szempontjából kiemelkedő fontosságú helyszínek, amelyeket a fideszes kétharmad nem nyilvánított sem történelmi, sem nemzeti emlékhelynek.

Hogy az ő listáik hogyan álltak össze, arról legfeljebb sejtéseink lehetnek. Vegyük csak a tíz nemzeti emlékhelyet. Az esztergomiak a polgármesterük miatt nem érdemlik meg, hogy odakerüljenek, a debreceniek, pláne a debreceni reformátusok igen; ha van nekünk Mohács és Pákozd, Muhi legyen csak történelmi. Árpád-kornak ott van Somogyvár és a székesfehérvári romkert, a nemzeti romantika hívei örüljenek a Hősök terének és Ópusztaszernek, a titokzatos jövőt fürkészők a budai várnegyednek, az ötvenhatosok pedig a kivégzettek rákoskeresztúri parcelláit nemzeti emlékhellyé avató döntésnek.

Ami persze azt is jelenti, hogy ezzel az elit listával megannyi megoldatlan problémának is sztélét állít a kormány, de üsse kő. Nem az a lényeg, hogy valaha nyugvópontra jut-e a fehérvári romterület körüli, több évtizedes műemlékvédelmi botrány, lesz-e végrehajtható rekonstrukciós terv a budai várnegyedre, és tényleg együtt kell-e tisztelnünk a kivégzett nyilasokat ötvenhat mártírjaival, miközben a Fiumei úti, nevében is nemzeti sírkertben kis cetlikkel jelzi, mely nagyságok nyughelyét tartja felszámolhatónak a buzgó új temetőigazgató.

Sőt még csak az sem különösebben fontos, hogy befejezi-e valaha a kormány a Nemzeti Múzeum húsz éve elkezdett felújítását, vagy elég neki, ha a háromnegyedig kész épület előtt ma fémtáblát avat, hogy ország-világ megtudhassa, milyen kiemelt fontosságúnak tartja ezt a helyszínt. Mondom, nem ez a fontos. Nem a tett, a cselekvés, valaminek a véghezvitele, hanem az einstand. Két évvel ezelőtt alig végzett a törvénygyár az alkotmányozással, máris nekiugrott, hogy a Medgyessy-kormány alatt bevezetett nemzeti és történelmi emlékhely fogalmat igencsak leegyszerűsítve megalkossa a saját tételes, 10, illetve 39 helyet felsoroló listáját.

Ezeknek hála pedig nemcsak önmagának állított ügyesen emléket a Fidesz (lásd a Terror Háza mint történelmi emlékhely), hanem a nemzeti emlékezés mindenki szemében érvényes, evidens helyszínei is megkapják a maguk pecsétjét: itt mostantól ők vannak birtokon belül, ezekre ők ragasztottak cetlit, hogy lám, milyen fontosak.

Ahogy az iskolában ők mondják meg, miről mit kell tanítani, és ebből következően arról mit kell gondolni, úgy a történelmi tudatot is egytényezőssé akarják formálni. Egyféle tankönyvből tanuljon, egyféle értékítéletet tapasztaljon meg a magyar, aztán meg az a biztos, ha listák szerint gondolkozik, lajstromokat követve ünnepel. Nem az a baj, hogy láttunk már ilyet, a huszadik században egyenesen vagy három különböző hangszerelésben. Hanem hogy egyelőre vállat se von, úgy veszi tudomásul mindezt most is az ország.

Az esztergomi bazilika nem került be FOTÓ: KURUCZ ÁRPÁD