Akárhogyan fújja is a Fidesz, nem történt semmi különös: némi bevezető kommunikációs csetepaté után Bajnai Gordon elfogadta a szocialisták választmányának meghívását, és a Jókai utcában „határozott lépést tettek az őszre tervezett ellenzéki összefogás felé”.

Annyi azonban mégiscsak történt, hogy kiderült, az ellenzéki oldalon lassan megértik, már nem elég csak hajtogatni, hogy az Orbán-kormány leváltása a nemzet érdeke. Azzal is kezdeniük kellene valamit, hogy a leváltást óhajtók mind nagyobb tábora előbbre futott annál, ameddig az ellenzéki politizálás folyosói léptei eddig követni tudták vagy akarták. Immár az országnak a kormányzással elégedetlen nagyobb része több, a változást ígérő konkrétumot szeretne látni, mint amennyit eddig mutattak neki, és más hangot szeretne hallani, mint amit eddig hallott.

Hát, most legalább egy kicsivel többnek, mint egyszerű gesztusnak lehetetett szemtanúja a Jókai utcai mikrofonok mögül. Békeféle kezd kialakulni az MSZP és az Együtt között, ami arra mutat, hogy mind Bajnai Gordonnak, mind Mesterházy Attilának sikerül erősebben kézben tartania a saját „ultráit”: egyrészt a „bizonyos arcokat” elutasítókat, másrészt azokat a baloldali populista hangokat, amelyek egy Orbán Viktornak mindenképpen kedves és praktikus kétpólusú politikai berendezkedésben is kormányozásra képesnek gondolják az MSZP-t.

A szocialisták elnöke 2014-es közös demokrata jelöltekről beszélt, Bajnai pedig megint elismerte, hogy a 2010 után talpra állt szocialisták a változáshoz megkerülhetetlenek. Igaz, közben továbbra is az elengedhetetlen nagyon széles, nagyon sokszínű ellenzéki platform létrehozását emlegette, ami halovány nyoma, de mégiscsak nyoma a rezsimváltás és az új politikai korszak céljának, amit a szocialisták nem szívesen tekintenek kiindulópontnak. Az Együtt azonban szervezetileg még gyenge ahhoz, hogy a kormányváltást meghaladó rezsimváltó meggyőződését érvényesíteni tudná, a szocialisták pedig pártként nem tartanak még ott, hogy ne csak valóságos erejüket mutassák meg, ne csak önmagukért tudjanak helytállni, de az országért viselt felelősségnek is eleget tegyenek.

Ami a Fidesz kommentárjait illeti, azok szánalmasak. „Összeálltak azok, akik egyszer már tönkretették Magyarországot” – mondja az egyik szóvivő, ami túl egyszerűnek tűnik a felsőoktatástól a földügyeken át a trafikügy maffiamódszeréig terjedő kommunikációs mezőben. Az ellenzék dolga ettől persze nem lesz könnyebb. A mostani békekötés legfeljebb az első lépés a többiek befogadásához is. Mert ahhoz, hogy az országot a mai ellenzék legalább egy alkotmányozó nemzetgyűlés összehívásáig kormányozni legyen képes, mindenki kell, aki a Nemzeti Együttműködés Rendszerének felszámolását akarja.