A hidegháború korszakában Brandt spontán gesztusa történelmi jelentőségűnek bizonyult. Ha nem is gyógyította be a sebeket, de jelezte: az NSZK tisztában van felelősségével. És a múlttal.

Most Tomiszlav Nikolics szerb elnök borult térdre, igaz, csak verbálisan. Egy bosnyák tévéadónak nyilatkozva így kért bocsánatot Szerbia részére a Srebrenicában elkövetett bűnökért. Azért –a nemzetközi jog által népirtásnak nevezett – 1995. júliusi tömeggyilkosságért, amely során a boszniai szerb egységek mintegy nyolcezer boszniai muzulmánt végeztek ki.

Nikolics nyilatkozatának „szépséghibája”, hogy az államfővé választása előtt a szerb ultranacionalistákkal együttműködő politikus nem hajlandó népirtásnak nevezni a srebrenicai szörnytetteket. Bocsánatkérése mégis előrelépés: néhány éve kikérte magának, hogy a hágai Nemzetközi Törvényszék által Srebrenicáért felelősnek tartott Radovan Karadzsicsot és Ratko Mladics tábornokot bűnösnek nevezzék. A mostani bocsánatkérés mindenesetre azt mutatja, az EU-ba törekvő Szerbia igyekszik szembenézni közelmúltjával. Hasonló gesztus hasznos lenne Horvátország részéről is, ahol a délszláv polgárháború véreskezű tábornokait nemzeti hősként kezelik. Nikolics átváltozása akkor lenne teljes, ha Srebrenicában, az emléktemetőben borulna térdre. Brandtot másolná ugyan, mégis történelmet írhatna.