Aki politikát akar látni, nyilván azt is fog – mondja Gyulay Zsolt, az állami dohánymonopólium vezetője, azt sugallva: szakmai döntések születtek, és csak az ellenérdekeltek támadják az új rendszert. Gyulay nyilván tudja, milyen szakmai szempontok alapján születtek a határozatok. 

Mi azonban nem. Az általa vezetett szervezet három dolgot nem hoz ugyanis nyilvánosságra: a bírálók összetételét, a bírálat során legfontosabbnak tartott üzleti terv értékelésének menetét, valamint magukat az üzleti terveket.

Ez a pályázat azért büdös, mert titkolózás van körülötte. Ha szakmai zsűri döntött, miért nem állnak ki a tagjai? Ha objektívek a bírálati szempontok, miért nem tudhatjuk meg, melyek azok? Ha minden rendben, miért nem láthatjuk a pályázatokat? Ha a döntés vállalható, miért mutogatott egymásra a dohánycég és a felügyelő minisztérium két napig, hogy kit is kell megkérdezni róla?

Ebben a döntésben leginkább azt lett volna jó látni, amit hirdettek róla. Például: azért korlátozzák a dohányosok hozzáférését a cigarettához, hogy ne gyújtsanak annyit rá. Azért nehezítik a beszerzést, hogy egyre többen szokjanak le, és kevesebben szokjanak rá. Hogy gyerek kezébe ne kerüljön cigaretta. Ha a törvény és a tender pontosan meghatározta volna, hol nyílhat trafik, mikor lehet nyitva, milyen távolságban kell lennie középiskolától vagy a 18 év alattiak népszerű szórakozóhelyeitől, akkor már közelebb lehettünk volna ehhez.

Ám a törvényből és a tenderből csak az látszott: a döntést befolyásolni képes érdekcsoportok üzlete alakulhat ki a nemzeti gyűjtőszó alatt. Ők pedig érdekeltek abban, hogy a tender lebonyolítását minél nagyobb homály fedje. Azt gondoltuk: a kisegzisztenciák, a magánszemélyek ezrei mögött milliárdos üzlet húzódik meg.

Nem akartunk politikát látni ebben a döntésben. Azt gondoltuk: a titkolózás mögött szimpla mutyi van. A dohánypiac újraosztása, amelyben néhány csoport szerzi meg majd az uralmat a több százmilliárdos kiskereskedelmi piac felett.

Nem lett teljesen igazunk. A listát azért böngésztük, hogy gazdasági, üzleti érdekcsoportokat találjunk. Szinte természetesnek vettük, hogy ezek kötődnek a jogszabály megalkotóihoz. A meglepő az, amit ezen kívül találunk – a kisegzisztenciák világa. Azoké a területeké, amelyek a nagyoknak nem voltak érdekesek. Ahol a döntések helyben születnek. Minél többet nézzük a listát, annál több hatalomhoz közeli nevet találunk. Polgármesterek, polgármesternék, sógorok és komák szerepelnek rajta. Az igazi nyertesek. Ellenzéki mutatóba sincs. Nem kell akarni, látszik a politika. Annyi ész vagy elegancia sem volt a döntéshozókban, hogy legalább mutatóba egy-egy szereplőt odaengedjenek a másik oldalról.

Gyulay Zsolt igazi sportember: a csapattagokon kívül mással nem osztozik a dobogón. Ám ez tényleg politika: itt az ember képes túlnyerni magát.