Horváth Gábor: Évforduló

Ez a három év úgy elröpült, mintha harminc lett volna. 2010. április 25-én vált bizonyossá a kétharmad. Azóta a Fidesz fenekestül felforgatta az országot, csinált belőle egy vezetője elképzeléseinek megfelelő helyet: működésképtelent, illetve olyat, amelyet csak ő tud működtetni. Szaddám Huszeinről mondták, hogy olyan, mint a gótikus boltív középső köve. Ha kiütik a helyéről, összedől az egész építmény. (Ebben az esetben Irak. És tényleg összeomlott, tíz év után is romokban áll.)

Így vagyunk mi Orbán Viktorral és a vele való nemzeti egyetértés rendszerével. Azzal a rendszerrel, amelyben a minisztériumi vezetői ülések előtt elveszik a résztvevők mobiltelefonját. Amelyben valaki hangosan kiabál, hogy a szomszédok jól hallják: „Mocskos kommunisták, dehogy adom nektek a kopogtatócédulámat!” Közben pedig az ajtó résén kitolja az egész családét az ellenzéki jelöltre kitöltve.

Az új Magyarországon az orvos, a tanár, a tévés szerkesztő, de még a BKV-s buszvezető, sőt a bozótot vágó közmunkás is kétszer körülnéz, mielőtt megengedne magának egy keserű megjegyzést.

Vajon melyik az az európai ország, ahol az állam az adófizetők pénzét odaadja a miniszterelnök haverjának, ugyan rakná már ki a kormányzatot dicsőítő plakátokat minden sarokra, hadd csapják be a polgárokat, miközben mellesleg egy kis hasznot is bezsebelnek? Ez Magyarország, legyünk büszkék rá! Szeressünk itt élni, maradjunk akkor is, ha nincs munka, ellenben a szemünkbe röhögnek az új trafikosok, az új földbérlők, az új futballklub-tulajdonosok a gyilkosságért ült verőembereikkel.

Ne idegeskedjünk, ha nácik akarnak motorozni a zsinagóga körül, maradjunk nyugodtak, ha agyonverik a rendőrök azt, akit lopással gyanúsítanak! Ne rohangásszon senki Brüsszelbe panaszkodni, hogy jogállamban, az Európai Unió tagországában nem lehet feltölteni az Alkotmánybíróságot a haverokkal, közben – biztos, ami biztos – megtiltani nekik egy csomó mindent, mert igaz, hogy ők is fideszesek, de nehogy komolyan vegyék már magukat! Aki nyugati újságíróval szóba áll, az hazaáruló.

A nyugati újságíró, aki elhiszi, hogy van itt egy-két probléma a demokráciával, az a komcsik „hasznos idiótája”. A néppárti Viviane Reding pedig csakis a saját karrierjét építendő kritizálja a magyar állapotokat, Barroso sértődött, Guy Verhofstadt liberális, tehát eleve nem kell rá odafigyelni, Martin Schultz meg csak a szociknak akar jót, úgyhogy bekaphatja. Merkel asszony csak a német cégek miatt panaszos, az amerikaiak meg ne ugassanak, mert ott verik a négereket! Na jó, az elnök fekete, de régebben verték a négereket és Guantánamo sincs jogilag rendben, de legalább van pár republikánus, aki megvédi Orbánt.

A gazdaság, az hamarosan növekedni fog, mindjárt elkezd működni az, ami három éve nem működik. Még picit osztogatnak a választások előtt, legfeljebb utána majd visszaveszik azt is triplán. Még egy év van hátra, tíznek fog tűnni.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.