Én eddig még nem nyilatkoztam sehol, most is csak azért, hogy a rosszindulatú véleményezők megismerjék a másik oldal érzéseit is. Mindig arra voltam büszke, hogy a jó oldalon állok, most mégis felteszem a kérdést, hogy melyik is a jó oldal? De ettől függetlenül nem általánosíthatok és ítélhetek el minden rendőrt, még ha most a testvéremről van is szó.

Mélyen elítélem a gyilkosságot, azt, amit a két rendőr a bátyámmal tett. Remélem, hogy a maximális büntetést kapják majd mindketten a tetteikért, amit hivatalos formában, az egyenruhájukban tettek, amelyre felesküdtek. Vajon belegondoltak ezek a férfiak, akik egy hátrabilincselt kezű embert vertek, hogy ha az ő családtagjukkal történt volna mindez, akkor ők mit tennének? Ennek az embernek, akit megöltek, van egy édesapja, vannak gyermekei és testvérei, akiknek soha, semmilyen formában nem lehet megmagyarázni a történteket. Vajon a tettesek, ha velük történt volna, akkor miként reagálnának arra a nyilatkozatra, amelyet az egyik rendőr védője mondott a médiában a védence vallomása alapján, miszerint: „ha újrakezdhetném, ugyanígy járnék el”. Még megbánást sem mutattak...

És tovább ragozom a kérdést. Ezeknek az embereknek a felettese nem látta, hogy kikkel dolgozik? A rendőrök azt vallották: a testvérem támadt rájuk. Még jó, hogy elbírtak ketten egy földön fekvő lebilincselt emberrel órákon keresztül. Ha meg nem, akkor miért nem hívtak erősítést? Miért nem jelezték azonnal ezt a problémát a feletteseiknek. Azokon a fényképeken, amelyeket a halott bátyámról készítettem, egyértelműen látszik, hogy a sérülései nem attól keletkeztek – mint ahogyan azt a rendőrök vallották –, hogy egyszer csak leesett a székről.

Igen, elítélem ezeknek a rendőröknek a feletteseit és mindazokat, akik mind a mai napig titkolóznak, illetve titkolnak dolgokat ezzel az üggyel kapcsolatban. Pedig mindent tudnak már, hiszen a halálának a másnapján teljesen felboncolták. Jó lenne, ha a kapitány úr az igazság mellé állna, és nem a gyilkosokat védené, neki a testületet kellene védenie, az igazságot és azokat, akik az egyenruhát méltón viselhetik.

Mindemellett szeretnék kiállni azokért a rendőrökért (a kecskeméti közlekedésrendészekért, a kecskeméti idegenrendészekért, a kiskunfélegyházi autópálya-rendőrségért és a győri Nemzetközi Bűnüldözési Osztályért), akikkel évtizedek óta együtt dolgozom román–magyar tolmácsként. Akik lehet, hogy néha fölemelik a hangjukat, de a kezét még soha nem emelte fel egyikük sem, egyetlen egy esetben sem. Ezért nem lehet minden rendőrt egy kalap alá venni. A mellettük eltöltött több mint húsz évben jó néhány kihallgatáson részt vettem, ennyi idő alatt pedig már sok kapitány, sok rendőr elment nyugdíjban közülük, de nemhogy ilyen, hanem még hasonló esetre sem emlékszem. Szeretném hangsúlyozni, hogy a véleményemet a fent említett rendőrökről tudom teljes bizonyossággal elmondani. Legutóbb egy több százmillió forintos lopási ügy kihallgatásán vettem részt, ahol a rendőrök a bűnözőkkel embermódjára viselkedtek. Itt meg pár tízezer forintnyi lopás miatt – amelynél, amikor nyomozták, fel sem merült a bátyám neve, majd lezárták az ügyet – megölték a testvéremet. Ha bebizonyosodott volna, hogy tényleg bűnös, akkor igenis büntessék meg, de itt csak a lopás gyanúja állt fenn, mégsem voltak jogai.

Az életben ugyanúgy, mint a jelen helyzetben, vannak különbségek ember és ember között, itt is ez állt fenn. Minket sokszor lerománcigányoztak. Pedig sem románok, sem cigányok nem vagyunk. De ha azok lennénk, akkor sincs joga senkinek elvenni egy másik ember életét. De tapasztalatból mondom, hogy a magyarokat is utálják sok helyen a világban.

Megkérném azt a sok tudatlan embert, aki nem ismeri a történelmet, először tanuljon, aztán nyissa ki a száját. Mert mi nem tehetünk arról, hogy annak idején azt a határvonalat ott húzták meg, ahol meghúzták. Ezek az emberek ne legyenek annyira büszkék arra, hogy magyarok, mert lehet, hogy nagyobb magyarok vagyunk mi, mint ők. Mi igyekszünk azok is maradni, és ember módjára élni.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.