A Nemzeti Érzelmű Motorosok Egyesülete nevében Jeszenszky Sándor – ekkor még a Jobbik alapszervezeti elnöke – április 3-án bejelentette a BRFK-n, hogy április 21-én délelőtt „tavaszi motoros évadnyitó felvonulást” kívánnak tartani Budapesten „II. Adj gázt! – Magyar Motoros Menet” címmel. A rendőri felvezetéssel, megállás nélkül közlekedő, kb. 60 motorból álló menet érintette volna a Wesselényi utcát is, vagyis átszelte volna az egykori gettó területét, és elhaladt volna a Dohány utcai zsinagóga mellett. (A pesti rakpartot nem érintette volna.) A résztvevők egyetlen útsávot foglaltak volna el, beszédeket nem terveztek, és még a hangkürtök használatától is eltekintettek.

A motorosok ötlete antiszemita provokáció volt: az időzítés és a Magyar Motoros Menet szókapcsolat használata az Élet Menetére reflektált, míg az „Adj gázt!” kifejezés a náci haláltáborokban elkövetett népirtás módszerét idézte fel. A hazai zsidóság legfontosabb intézményeinek helyet adó városrész tervezett érintése is csak azt a célt szolgálta, hogy az „üzenet” mindenképpen célba érjen.

Az 1989-es gyülekezési törvény 8. szakasza szerint (A) ha a bejelentéshez kötött rendezvény megtartása a népképviseleti szervek vagy a bíróságok zavartalan működését súlyosan veszélyeztetné, vagy (B) ha a közlekedés más útvonalon nem biztosítható, a rendőrség a bejelentéstől számított 48 órán belül a rendezvény megtartását megtilthatja. A rendőrség a motoros felvonulást a törvényben meghatározott időn belül nem tiltotta meg.

Általános felháborodás következett: a provokációt a Jobbik kivételével valamennyi parlamenti erő és számos civil szervezet elítélte. A miniszterelnök április 8-án arra utasította a belügyminisztert, hogy az Élet Menete napján ne lehessen olyan politikai természetű rendezvényeket tartani, amelyek sérthetnék a felvonulók emberi méltóságát. A szót tett követte: április 8-án – vagyis a rendezvény bejelentése után öt nappal – Budapest rendőrfőkapitánya a motoros rendezvény megtartását megtiltotta.

Jeszenszky április 11-én bíróság előtt támadta meg a rendőrség tiltó határozatát. A bíróság április 15-én elutasító végzést hozott. A bíróság rögzítette, hogy nem jogszabálysértő annak mérlegelése, hogy a tervezett demonstráció sérti vagy sértheti-e mások emberi méltóságát.

Ezt követően a motorosok újabb bejelentéssel éltek: a korábban megjelölt időpontban, azonban semleges címmel („Tavaszi évadnyitó”), módosított útvonalon (a zsidó negyed elkerülésével) kívánták felvonulásukat megtartani. A rendőrség ezt a bejelentést pénteken még tudomásul vette, majd a miniszterelnök utasítására a rendezvényt szombat délelőttre mégis megtiltotta. A bíróság a szervezők felülvizsgálati kérelméről vasárnapig nem döntött, így a motoros menet meghiúsult.

Az 1950-es európai emberi jogi egyezmény 11. cikke kimondja, hogy mindenkinek joga van a békés célú gyülekezés szabadságához. E jog gyakorlását csak a törvényben megállapított olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban az állam biztonsága, a közbiztonság és a közrend, illetőleg a közegészség, a közerkölcs vagy mások jogai és szabadsága védelme érdekében szükségesek. E rendelkezés alapján elvileg igazolható lenne a motoros demonstráció tiltása. Világos, hogy a motoros menet sem térben, sem időben nem ütközött volna az Élet Menetével, így nem beszélhetünk a két megmozdulás résztvevőinek egymással konkuráló gyülekezési jogáról. Azonban, miként arra a strasbourgi bíróság korábban rámutatott, a Magyarországéhoz hasonló traumatikus történelmi tapasztalatokkal rendelkező országokban az olyan – meghatározott emléknapokon tartandó – demonstrációk betiltása, amelyek sértik a totalitarizmus adott helyen elpusztult áldozatainak az emlékét, nyomós társadalmi szükségletet képviselőnek tekinthető.

A gond az, hogy a tiltásra törvénytelen eljárásban (tehát határidőn túl, már a bejelentés tudomásulvételét követően) és törvényes alap nélkül került sor. A tiltó határozatok ugyanis lényegében egyetlen hazai jogi rendelkezésen, az alaptörvény IX. cikkén alapulnak. Ez – a negyedik módosításnak köszönhetően – 2013. április 1-jétől akként rendelkezik, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére, továbbá hogy a véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére. E rendelkezésből csak igen kreatív jogértelmezéssel lehet kiolvasni a gyülekezési jog (alaptörvény, VIII. cikk) korlátozhatóságát, tehát a törvényi előírásokkal szemben támasztott világosság és előreláthatóság követelménye itt sérülni látszik. Ha ugyanis a jogalkotó az emberi méltóság védelmére hivatkozással nem csupán a véleménynyilvánítási, hanem a gyülekezési jog korlátozhatóságát is lehetővé kívánta volna tenni, akkor egyrészt az alaptörvény VIII. cikkét, másrészt a gyülekezési törvény 8. szakaszát is módosítania kellett volna. Ez elmaradt. Márpedig világos törvényi rendelkezés hiányában a gyülekezési jog gyakorlásába történő bármilyen állami beavatkozás már önmagában egyezménysértő, függetlenül attól, hogy a beavatkozás egyébként egy demokratikus társadalomban indokolt lenne-e.

A holokauszt áldozatait megvető, kegyeletsértő akcióval szembeni határozott miniszterelnöki kiállás morálisan helyes volt. Az alkalmazott módszer – a rendőrség jogszabálysértésre történő utasítása – azonban elfogadhatatlan. Sajnos semmi meglepő nincs abban, hogy a tiltásra vonatkozó miniszterelnöki utasításokat a rendőrség szolgaian végrehajtotta. Elkeserítőnek gondoljuk, hogy az önkényes rendőrségi jogértelmezést a független bíróság képtelen volt korrigálni, vagyis nem tudta a magukat nemzeti érzelműnek nevező motorosok gyülekezési szabadságának korlátozhatóságát a hatályos hazai és nemzetközi jognak megfelelően vizsgálni. A provokatív és ízléstelen motoros vonulást minden jóérzésű emberhez hasonlóan mi is megengedhetetlennek tartjuk. Nem kívánunk azonban olyan rendszerben élni, ahol a mindenkori politikai hatalom a jog szabályait felülírva, érdemi bírói kontroll nélkül dönthet abban a kérdésben, hogy adott helyen és időben kik, milyen céllal gyakorolhatják alapvető szabadságjogaikat. Ez ugyanis a demokratikus jogállam halála.

*A szerzők ügyvédek.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.